Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 311 Elég nagyobb s fényesebb irodalmat találunk, de olyan, mely a hatalom részéről kevesebb pártfogásban részesült volna, bizonyosan nincs a világon. •— Ápolás nélkül szabadon fejlődött az, mint a fa az erdőben, mely növését csak a csira épségének és a föld termékenységének köszöni s mégis e fa nem termett-e már is oly gyümölcsöket, melyekre büszkeséggel mutathatunk ? Ismétlem, ne ámitsuk magunkat törekvéseink eredménye iránt, s valljuk be nyiltan, hogy az irodalom legtöbb ágaiban kezdők vagyunk. Regényirodalmunk , ha azt az angol, német vagy francziával hasonlítjuk össze, aránylag szegény s még inkább dráma-irodalmunk, sőt ha az eposz- és lyrában sok kitűnőt mutathatunk fel, más népek a költészet ezen nemeiben is többet, s talán tökéletesebbet alkottak; de van egy ága irodalmunknak, melyre nézve ezt nem ismerem el, s melyben meggyőződésem szerint, más nemzetekkel nem csak versenyezhetünk, de azokat felülmúltuk. — Költészetünk azon része ez, mely hazafiúi érzelmek kifejezését választá tárgyául. Tekintsük át Európa irodalmát, s nem találunk olyat, mely e téren a miénknél jeles művekben gazdagabb volna. S honnan van ez? honnan van, hogy jelesebb iróink kivétel nélkül, épen e tárgygyab foglalkozva alkották legjelesebb műveiket? Szükséges-e, hogy e tagadhatlan ténynek okait fejtegessem s elmondjam, mit önök ugy is tudnak: hogy irodalmunk ezen felsőbbsége csak azon összeköttetésnek tulajdonítható, mely közte s a nemzet legbensőbb érzelmei között létezik. Mert költészetünk, midőn a hazáról szól, csak a nemzet aggodalmait s bánatát, reményeit és lelkese-