Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

300 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. Hisz épen midőn a vita legélénkebben foly, akkor szükséges, hogy a közös zászló, mely a küzdőket összetartja, erős karoktól tartva magasan lobogjon a küzdők felett s ne hiányozzanak, kik a csüggedőt bátorítják, azt, kit az ellen fegyvere sebzett, vigasztalják s a győzőt intsék, hogy diadalának örömében el ne felejtse, miként van valami a sikeren kivül, mitől tetteinek dicsősége függ s hogy valamint a babér, melyet a fortély s erőszak a jog felett nyert, nem takarhatja el a gyalázatot: úgy a vér, mely a haza oltáránál áldozatképen ontatott, nem veszett el azért, ha az áldást csak a jövő nemzedékek élveznék is. Ez a költészetnek magas hivatása századunkban s e társaság, mely legfőbb feladatát abban találja, hogy ezen hivatásnak érzete irodalmunkban ébren tartassék, mint eddig, ugy ezentúl is bizton számit a nemzet támogatására, mely valamint a tudományt buzgó pártolásában részesíti, mert a hatást, melyet az a nép értelmi kifejlődésére gyakorol, belátta, — ugy bizonyosan nem fogja megvonni támogatását az irodalom azon ágaitól sem, melyeknek feladata, hogy a nemzet kedélyének nem kevésbbé fontos müvelésére hasonló befolyást gyakoroljanak.