Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

30A VI. (Elmondatott a magyar orvosok és természetvizsgálók, Pesten tartott IX-ik nagy gyűlésén, sept. 19. 1863.) Midőn tizenhat hosszú és nehéz év után a haza orvosai s természetvizsgálói ma először gyűlnek össze, hogy munkásságukat újra megkezdjék, valamenynyiünknek keblét megelégedés tölti el; s mégis örömünk közé, kinek szivébe nem vegyülne fájdalom, midőn körültekint, s látja, hogy az, ki a magyar orvosok s természetvizsgálók gyülekezeteinek kezdeményezője volt, s kihez közülünk annyiakat a hála s tisztelet kötelékei csatoltak — nincsen körünkben többé? S ha bár senki e veszteséget nem érezheti élénkebben, mint én, ki helyemet azon meggyőződéssel foglalom el, hogy őt nem pótolhatom: — ki az, ki a tisztelt férfiút fájdalmasan ne nélkülözné, ki ne tudná — h°gy e gyülekezet Bene Ferencz vezetőjétől, hogy hazai tudományosságunk egyik díszétől, hogy valamennyien attól fosztattunk meg, ki egy félszázadnál tovább példányképen állt közöttünk, életével kijelölve a czélt, mely felé a tudományos pályán törekednünk kell, s melyet ő végnapjáig követett : haladni mindig a tudományban, hogy ez által embertársainknak mindig inkább javára legyünk. — Egyike vala ő azoknak, kik egy hosszú életen át méltán s nemesen töltötték be hely őket,