Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 291 mesteri dalaiban s az aggastyán halk imájában egy érzemény szólal fel, ugy a költészet nincs kötve semmi külsőségekhez. Isten ugy akarta hogy valamint ege, úgy az, mi az éghez emel s az ember megnyugtatására s vigasztalására szükséges: egyaránt közel legyen minden halandóhoz. Az átélt idó' s a művelődésnek foka, melyet elért, ellenállhatlan befolyást gyakorol az egyesre s egész korszakokra. Azon tárgyakkal, melyekért lelkesül s az eszményképpel, melyet felállít, változik a kornak költészete is; s ha az jelenleg Trója hősei helyett a mindennapi élet előbb prózaiaknak tartott viszonyaival foglalkozik, s a müvésziebb eposz vagy dráma helyett a regény formáját használja: mindez csak a dolgok természetes kifejló'désének s jelen társadalmi viszonyainknak szükséges következése. Tisztán művészi szempontból sajnálhatjuk, hogy irodalmunk valamint a tárgyakra nézve, melyekkel foglalkozik, ugy fó'kép forma tekintetében alább szállt. Az irodalom-történet egykor talán szigorúan fog Ítélni századunkról s egyes művekben, melyeket a jelen bámul, talán ép ugy fel fogja mutatni a hanyatlás jeleit, mint mi azon nagy római irók műveiben, kik Augustus korát követték; de azon hanyatlásban nincs semmi, mi elszomorítana, főkép ha meggondoljuk, hogy ha művészi tekintetben alábbszálltunk, ez részben azon roppant elterjedésnek következése, melyet a szellemi művek napjainkban nyertek, s mely által az irodalom egyes kis számú művelt osztályok kizárólagos tulajdona lenni megszűnt. Azon szomorúságnak, mely a gondolkozó szivét elfogja, ha korunk egyes s épen a műveltség élén álló népének irodalmát figyelemmel kiséri, azon ag19*