Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)
Elnöki megnyitó beszédek
292 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. godalonmak, melyet az irodalmi mezon mutatkozó jelenségek bennünk gerjesztenek, oka másban fekszik. Az olvasás szükséggé vált, szükséggé a nép minden osztályaira nézve, e szükség az irodalomban soha nem látott productivitást idézett elő s részint ez, részint a befolyás, melyet közönsége az iróra gyakorol, okozta, hogy forma tekintetében alább szálltunk, s hogy a regény általános uralmával egy bizonyos szélesség és pongyolaság jött be minden irodalomba, mely a remeknek eszméjével össze nem fér; de vajon e sülyedés csak a forma tekintetében létezik-e? s nem tapasztaljuk-e azt még inkább azon érzésekre s elvekre nézve, melyeket az irodalom terjeszt s ha az irónak megbocsátjuk, ha csak népszerűséget keresve s arra fordítva figyelmét, hogy olvasó közönsége nagyobb legyen, irányában a műbírák helyett a tömeg Ízlését követi, vajon mit mondjunk akkor, ha a legjelesebb tehetségek ugyanezen tekinteteknek meggyőződésöket, legszentebb polgári kötelességeiket áldozzák föl, s istentől nyert tehetségeiket arra használják, hogy a tömeg rósz indulatainak hízelegve, azon erkölcsi alapokat ingassák meg, melyeken a társadalom nyugszik, s melyek egyszer megingatva, semmi által sem pótoltathatnak többé? S vajon nem kell-e megvallanunk, hogy korunk irodalmából e szomorú jelenségnek sok példáját hozhatjuk fel? Nem szándékom részletekbe bocsátkozni; kik az utóbbi harmincz év alatt a külföldi regényirodalmat figyelemmel kisérték, bizonyosan osztoznak nézetemben s én a roszalást, melyet ezen irány érdemel, nem mondhatnám ki erősebb szavakkal, mint azt épen azon nemzetek jelesebb irói tették, melyeknek köré-