Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 289 jövő, lia az majdan századunk nehéz, de nemes küzdelmeire visszatekint, más Ítéletet fog mondani korszakunkról, habár mi, kik benne élünk, néha undorral fordulunk el a vastag materialismustól, melyet a társaság bizonyos rétegeiben találunk. Költői minden kor, mely eszmékért lelkesedni tud, s ilyen a mienk, habár a költészeti irodalom egészen parlagon heverne is s a tömegekben a művészileg szépnek érzetével kiveszett volna a fogékonyság , melytől minden irodalmi miinek hatása függ; pedig még ezt sem mondhatjuk századunkról, sőt ha azon helyzetet tekintjük, melyet az irodalom társadalmunkban elfoglal, azt fogjuk találni, hogy az, s hogy jelesen a szépirodalom soha nagyobb soha általánosabb befolyást nem gyakorolt, mint épen a jelen pillanatban. Megengedem, szegényebbek lettünk egyes nagy művekben, s az utóbbi félszázad alatt alig nevezhetünk egy szépirodalmi remeket, mely oly hatást idézett elő, mint a múlt századok egyes nagyobb művei, mióta a rhapsod kobozával nem maga kiséri dalait s a közvetlen viszony, mely a troubadour és hallgatói között a középkorban létezett, társasági viszonyaink által lehetetlenné vált, a nép, melyet az óda elragadott, az olympi játékoknál nem koszorúzza meg dalnokát s nem történhetik, hogy a vándorló minstrel énekénél föllelkesült vár lakói egyszerre felkössék fegyvereiket, hogy a keresztességben részt vegyenek, melyre az ének őket felszólította; de ha azon befolyást tekintjük, melyet az irodalom s jelesen a szépirodalom a népek szellemi és erkölcsi kifejlődésére s ez által polgári szabadságukra és jólétökre gyakorol, belátjuk: hogy az soha nagyobb s általánosabb nem vala; miből azon következtetést kell Eötvös. Emlékbeszédek. 19