Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

282 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. hogy rajta segítsen, mint azt az általános részvét, melyet a nemzet egyes legkitűnőbb Íróinak családjai iránt tanúsított, eléggé mutatja. De ha legjelesb íróink családjáról gondoskodtunk, ne feledjük el, hogy vannak szerényebb érdemek is, melyek kevesebbé ismerve, azért nem érdemlik kevésbbé figyelmünket. Egy remek mű — ha ott, hol az irodalom parlagon fekszik, remekmű támadhatna, minek a tapasztalás ellentmond — se nemzeti irodalmat megalapítani, se annak határát biztosítani nem elégséges. Mily sok, az irodalom történetében említett író használta fel tehetségeit, mig a nyelvek megalakultak, melyekben egy Racine, Göthe vagy Vörösmarty munkái lehetőkké váltak. Mennyi ismeretlen munkás fáradott ki, mig azon anyagot összegyüjté és kidolgozá, melyből egy nagy tudós végre rendszert épített fel, s világhírt szerzett magának. S mennyi szorgalom, mi jeles tehetségek közremunkálása szükséges csak arra, hogy a tudomány vívmányai népszerűbb formában terjesztve, a nagy közönség birtokába menjenek át, s az által termékenyekké váljanak, s mégis ki vonhatja kétségbe, hogy a roppant sebesség, melylyel minden eszme napjainkban terjed, s a nagyszerű befolyás, melyet a tudomány az által az életre gyakorol, az idó'szaki sajtónak s igy olyanoknak köszönhető, kik ugyan hírlapok hasábjain névtelenül küzdve eszméik mellett, mint a közvitéz, midőn zászlója alatt elvérzik, még azon gondolattal sem vigasztalhatják magokat, hogy a diadalnál, melyet kivívtak, nevök említtetni fog.