Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 273 kívül van még egy, melyen a hazának szolgálhatunk; hogy van még egy nemes hivatás, melyet követni dicsőség: a művészeté. Dicső, fenséges a költőnek hivatása e világon. — Tekintsünk végig emberi küzdelmeken, s vajon hol van egy nagyszerű gondolat, melynek bajnokai között nem lantosok állnának első sorban? hol van egy igazság, mely az emberi nem nagy fáján gyümölcsöket teremve, ne függött volna előbb a költészet virágköntösében ágain? Tekintsünk vissza a történelem fejleményeire, s ha azon lapok egyikére akadnak szemeink, melyeken vér s csatákon kivül még egyéb is áll; ha egyhez érünk azon pontok közül, hol az emberiség nemcsak mozgott, de haladott is, minden nagy századnak fel fogjuk találni költőjét, ki korát megelőzve, első mondá ki gondolatjait, és ki nyelvének romolhatlan palástjába takarván letűnt századának eszméjét, épen adta át a jövőnek. S lehet-e embernek szebb hivatása mint ez? De van egy feltétel, mely nélkül a költő soha e magas hivatásnak megfelelni nem fog: a nemzetiesség, a népszerűség. Mint a fa, mely zöld ágaival fel az éghez emelkedik, s messze körére elhinti virágait, csak akkor fejlődhetik, ha az anyai földet, melyből származott, erős gyökerekkel fogá körül; ilyen a költészet is, termékei fel az égre mutatnak, de a földből, melyen termett, ki nem ránthatni gyökerét, s csak mig ettől meg nem vált, nő és virulhat. Kisfaludy legnépszerűbb költője hazánknak; midőn a szerelem fájdalmai rezgék át az ifjú kebelét, s mint a gyöngycsigának betegsége gyöngygyé, úgy a szivnek kínja dallá vált a költő ajkain, egy nemzet véve részt bánatában; a szerelem boldogsáEötvös. Emlékbeszédek. 18