Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GRÓF DESSEWPFY EMIL. 265 oltalmazását tűzte ki feladatul, a nemzetet arra lelkesité, hogy az akadémiát nagy feladatának megoldásához képessé tegye. E falakat, tisztelt gyülekezet, az első szabad szó építette fel, mely a hazában tiz évi hallgatás után kimondatott; s vajon az a férfiú, ki azokat kimondá, oly időben, midőn, mert a hallgatás biztosabb vala, mindenki magába zárta érzelmeit, s a haza leghívebb szolgái csak azon jutalomra számíthattak, hogy szent ügyéért szenvedniök szabad: vajon e férfiú nem érdemeli-e, hogy az utókor nevét hálával említse meg? — mert legnehezebb időben nem esett kétségbe a haza jövője felett, mert nem veszté bizodalmát nemzetéhez, s egy kérdést mert intézni hozzá, melyre az büszke tettel felelhetett: közlelkesedéssel emelve e palotát, hogy ez ne csak a tudományoknak hajléka, de azon közérzületnek jelképe legyen, melynek a magyar viszontagságos múltjában fennmaradását köszöni, s melyben jövőjének zálogát mutathatja fel. Eletének legnagyobb érdeme ez, s mikor politikai mozgalmaink részletei rég feledve lesznek, és sok név, melyet nagynak gondolánk, a tapssal együtt, mely azt környezi, elhangzik, az utókor hálával fogja említeni azt, ki nem a pillanat szenvedelmeire, de azon érzésre hivatkozva, mely a nemzet szivében örökké egy marad, a hazafis ágra, egy nemes tettre szólítá fel hontársait, s nekik ebben mutatta meg, hogy bármily elnyomás alatt, oly nép soha nem tehetetlen, mely közczélért lelkesülni s áldozni tud. Önök nem Dessewffy életének történetét várják tőlem. Az akadémia csak azon tisztelet és hála kifejezésére rendelé ezen ünnepélyt, melylyel e dicső férfiúnak tartozik, s miért szóljak tovább? Van-e