Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

266 GRÓF DESSEWFPY EMIL. szónoklat, mely az akadémia körül szerzett érdemeiről többet mondhatna, mint e falak, melyeket ő emelt, s elsorolhatnám-e beszédemben annyi évnek munkásságát, személyes érdekeinek és kényelmeinek feláldozását, a gondokat és hosszú fáradozásait, melyek által a hitelintézet megalapítója lett, s melyekről ezen intézet képviselői, kiket körünkben látok, jobb tanúságot tehetnek. Valóban kitűnő férfiak érdemeiről igazságosan csak a jövő Ítélhet, és én, kit Dessewffyhez a barátság kötelékei fűztek, legkevésbbé érezhetem hivatva magamat ily Ítélet kimondására; de egyet elmondhatok bátran, s ez azon meggyőződésem, hogy azon férfiúnak emlékét, ki a hon legnehezebb napjaiban a közügynek egyik leghívebb szolgája volt, ki, midőn a bátrabbak is csüggedni kezdének, nemzetét arra intve, hogy csak az idők változtak s nem kötelességei, ez által millió szívekben bizodalmat ébresztett a jövő iránt; s ki a kettős jelszót, melyet a nemzet lobogóira fel akart irni: nem tágítunk és előre! hiven követve egész életén át, mint tevékenységének eredményeit, az akadémiában szellemi emelkedésünknek, a hitelintézetben anyagi kifejlődésünk leghatalmasabb eszközeit hagyta hazájának: hogy Dessewfíynek emlékét nyugodtan bizhatjuk a jövőre. Talán meg fogja változtatni a jelennek Ítéletét, de csak abban, hogy egy pár koszorút tesz le emlékére, melyet kortársai az élőnek adni elfeledtek. — És ha azon idők eljövendnek, melyekről a dicső az akadémia palotája megnyitásához küldött üdvözlő üzenetében hazafiúi elragadtatással szól, midőn mi már régen kidőltünk, és a nyomainkba lépendő nemzedékek számos sorai is letűntek már, s a későbbiek vidorul pezsgő életben látand-