Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

264 GRÓF DESSEWFFY EMIL. magyar az önfenntartás! küzdelmekből végzetszerüleg soha sem fogyhat ki, s az abbeli munkának Igénytelensége történelme által van reá hagyományozva, a magyar akadémia tagjainak érezniök kell, mikép ők nem csak tudósok és irók, hanem egyszersmind a legmagasb magyar szellemi érdekek őrkatonái." Midőn azon meggyőződését fejezte ki: hogy ha ezen tudományos intézetnek sikerűi arra segíteni a magyart, hogy minden tusái között fenn tudja tartani magasúlt erkölcsi öntudatból, s a maga iránt meg nem tört hűségnek erényéből felsarjadzó becsületérzetét, akkor bizvást fogjuk vállalhatni a felelősséget azért, ha ezen nem általunk előidézett tusák miatt halkabb volna is tudományos fejlődésünk, mint azok nélkül; mert ha vannak, kik azon magasb rendű és későbbi élvezetekért, melyekre törekszünk, a nemzeti jellem és sajátság, tehát magasabb becsű erkölcsi javak árán megvásárlandó culturának mindjárt gyümölcsözendő áldásait ajánlgatják cserébe; tudják meg azok, hogy máskép mint felemelt szivvel és fővel a világon járni képesek nem vagyunk, mert tudjuk, miként csak azt nem lehet fölemelni, ki önmagát alázza meg." Az első szabad szó volt az, mely tiz év után e haza határai között nyilvános helyen elmondatott, s a nemzetnek szivét hála és lelkesedés tölté el azon férfiú iránt, ki a hosszú hallgatás után azt, mit ezerek érezének, első merte kimondani. S ha a történetben nincs példa, hogy tisztán tudományos intézet egy egész nemzet által oly lelkesedéssel karoltatott volna fel, mint akadémiánk; ha intézetünk, melyet egyesek hazafisága alapított, most a nemzet sajátjává vált: azt annak köszönhetjük, ki midőn intézetünknek a tudományon túl a nemzet legdrágább kincseinek