Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GRÓF DESSEWFFY EMIL. 263 juk azért, hogy a közfigyelem tálnvomólag azon függött, mit a nyelvterjesztés körül a törvényhozás tett, s a politikai élet tusainak zajában senki nem forditá figyelmét a tudósok hangya-működéseire, „sőt hogy épen midőn nemzetiségünkért leginkább buzgólkodának", mint Széchenyi egyik beszédében panaszlá, akadémiánk „a divatból kimenni kezdett", s iránta a nemzetnél csaknem közönyösséget tapasztalánk. De vajon midőn minden, mire nemzetiségünk védelmében eddig támaszkodtunk, tőlünk elvétetett, midőn abból, mire egykor egy szebb jövőnek reményét épitettük, csak az egy akadémia maradt, a romok között, az egyetlen nemzeti intézet, mely a nagy bomlás után még fennállt, s aránylag függetlenül még tisztán nemzeti czélokat tűzött ki magának, nem kelle-e megváltozni az akadémia helyzetének is, 'mely ily viszonyok között a hazafiak szemében nem csak tudományos intézet vala többé, hanem képviselője nemzetiségünknek, emléke egy szebb múltnak, melyre büszkék voltunk, a jelenben az egyetlen pont, melyet a nemzet sajátjának mondhatott, a bástya, mely mögött legdrágább javainak maradványát védheti, s melynek ormairól a távolban szebb kilátások nyíltak, s melynek fenntartása, védelme, emelése nem csak a magyar tudomány, de a magyar hazának érdekében fekszik, s azért nem egyesek, hanem a nemzet kötelessége? Dessewfíynek érdeme, hogy ezt másoknál előbb látta át, s hogy a mit érzett, bátran ki merte mondani. S ki nem emlékezik a hatásra, melyet az akadémiának tizenegy évi szünet után, 1858-ban tartott első közülésén mondott elnöki beszéde az egész hazában előidézett? Midőn kimondá: hogy „miután a