Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GRÓF DESSEWFFY EMIL, 257 egykor népszerűségének útjában álltak, másképen ítélte meg. Ne kívánják önök, hogy üessewffynek ezen időben sokoldalú tevékenységéről részletesebben szóljak. Nem tehetném a nélkül, hogy azon állapotokat meg ne említsem, melyeken 1850-től 1860-ig keresztül mentünk, s miért idézzem fel ezen évek kínos részleteit? De ha ezen évekre visszatekintve, szívünket most nem csak keserűség, de nemes öntudat tölti el, mert épen akkor, mikor a sors kezének egész súlyát éreztük, tapasztaltuk azt is, hogy a nemzet nem roskadott le nehéz terhe alatt; — ha utódaink büszkeséggel fognak hivatkozni történetünk azon lapjaira, melyeken feljegyezve áll, hogy midőn e hon ellenei vad örömmel vesztét hirdették, megaláztatása napjaiban a hazát egy sem tagadta meg gyermekei közül, hogy sebei csak a szeretetet növelék, melylyel rajta függtek, hogy bilincseink csak azon lánczokat erősítették meg, melyek e népet hazájához kötik; ha a nemzet nem esett kétségbe jövője felett, s midőn százados törekvéseinek eredményei egyszerre semmivé lettek, és nagyobb múltját csak a romok nagyságával bizonyíthatá be, ennyi csalódások után bízni, kilátás nélkül reményleni, s egy korlátlan hatalom ellenében dacz nélkül, de tántorithatlanul megállni tudott: ezt azoknak köszönjük, kiket a csapások, melyek hazánkat érték, megfosztottak mindentől, csak kötelességük érzetétől nem, s kik szuk körben, mert a közélet mezeje előttük elzáratott, elismerés nélkül, mert a nemzet hallgatásra ítéltetett, de híven teljesiték e kötelességeket, s ezek között Dessewífy Emilnek neve első sorban áll. 1850-től 60-ig nem kisértetett meg hazai vállalat, nem terveztetett közállapotaink javítására semmi, E ötvös. Emlékbeszédek. 17