Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZALAY LÁSZLÓ. 215 praxis még- inkább meggyőzte őt a reformok szükségéről, de maga e praxis nem elégitheté ki vágyait. A jognak teljes ismerete, a kitartó szorgalom, mely az egyes esetet minden részleteiben tanulmányozza, az éles íélfogás, mely azt az általános jogelvekre alkalmazza, s azon lelkesedés, melylyel az ügyvéd, az egyes esetben a jog általános sértését látva, mindent elkövet, hogy azt helyrehozza: mindezek megvoltak Szalayban, s kik azon hatalmat ismerik, melyet ő mint szónok nem hangzatos szókötések, hanem mély felfogása és ellenállhatlan logikája által hallgatóira gyakorolt, el fogják ismerni, — hogy Szalay, oly országban, hol az eljárás nyilvános és szóbeli, az ügyvédi pálya első csillagai között ragyogott volna; de nálunk akkori időben e tulajdonok, melyekkel bírt, azokat, melyek nála hiányoztak, nem pótolhaták; és kik Szalayt ismerek, csak helyeselhették elhatározását, melylyel, kevés évi gyakorlat után, e pályáról is lelépett, mely — mert azt lelkiismeretesen folytatta — szinte csaknem minden idejét igénybe vette. Mint az arany, mert felette nehéz és becses, nem való arra, hogy házi eszközre használtassák; úgy vannak egyéniségek, kiket épen legnemesebb tulajdonaik a mindennapi élet súrlódásaira alkalmatlanokká tesznek, — és Szalay ezek közé tartozott. De a rövid idő, melyet az ügyvédi pályán töltött, azért nem maradt befolyás nélkül egész életére. Főkép oly időszakban, midőn egész nemzeteket politikai átalakulásuk vágya ragadt meg, a reform mezeje ellenáll hatatlan csábbal bir az egész fiatalabb nemzedékre; de a nemes lelkesedésnek practicus haszna az egyeseknél attól függ, hogy azon roppant feladatból, mely az egész nemzeté, egy bizonyos meghatározott részt választva maguknak, kizárólag ezen dolgozza-