Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

216 SZALAY LÁSZLÓ. nak, s ez vala az, mit Szalay ügyvédi tevékenységének köszönhetett. Jogunknak alaposabb tanulmányozása, melyre ügyvédi gyakorlata neki alkalmul szolgált, meggyőzte öt, hogy a szomorú állapot, melybe jogtudományunk Frankig sülyedett, s mely gyakorlati jogunkra is oly károsan hatott, főkép azon, a nemzeti hiúság által ápolt előítéletből eredt: hogy a „magyar jogviszony oly valami, minek egyéb jogokban semmi előzményei, s külön, egyébbel semmi kapcsai nincsenek, mi Európában egész külön áll, s valamint a jogi eszmék általános kifejlődésére semmi befolyást nem gyakorolt, úgy azoktól egészen függetlenül fejlődött és fejlődhetik ezután is. Holott a tények elfogulatlan tanulmányozása azon meggyőződésre vezet, hogy a jogi törvényhozás mezején szintúgy, mint alkotmányos kifejlődésünkben, hazánk és Európa más országai között mindig kölcsönös hatás létezett, s hogy hazánk nyugati Európa más mivelt országainál valamivel előbb vagy hátrább állt, de velők mindig egy irányban haladott." Mi az egyéniségekről áll, s mit Goethe, a legélesebben kinyomott egyéniségeknek, a legeredetibb szellemeknek egyike, magáról mond, áll az nemzetekről is, hogy bár mennyit beszéljünk eredetiségökről, az, mi egészen sajátjok, igen kevésből áll, s azon különbség, melyet köztök és mások között észreveszünk, csak onnan ered, mert a közös eszmét saját egyéniségök szerint dolgozták fel, s a közös irányban saját természetök szerint haladtak. Az ellenkező nézet, ha az a tudomány körében marad, csak tévedés; de sokkal károsabb, ha az a