Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

214 SZALAY LÁSZLÓ. az erős elhatározás, hogy a nemzet nagy feladataiban tehetsége szerint részt vesz, lelkesedéssel tölték már a 18 éves ifjúnak szivét; s ha az utak változtak, melyeken később előre törekedett, soha az akadályok, a közönyösség, melylyel találkozott, s a nehéz gondok, melyeket a sors vállaira halmozott, őt az akkor kitűzött czéltól nem téritették el. Ha Szalay szivét követheti, már akkor kizárólag a tudományra vetette volna magát. Azok közé tartozott ő, kik nem arra valók, hogy az élet súrlódásai közé vegyüljenek. Már ifjú korában közönyösebb volt a taps iránt, és sokkal kevesebbet birt a szinész tulajdonaiból, semhogy a nagy szinpadon kitűnő szerepet játszhassék; s ő, ki magáról is a legszigorúbb objectivitással itélt, tudta ezt. De a tudományos pálya főkép akkor, nem biztosithatá függetlenségét; ezért, főkép anyjának engedve, elhatározá magát, hogy közszolgálatba lép, s rövid patvaristaság után, melyet Kölcsey oldalán töltött, mint gyakornok a helytartótanácsnál keresett alkalmazást. Szalay itt, mint mindig, szigorú pontossággal végezé kötelességeit, de épen azért érezte, hogy ha e pályán marad, tanulmányairól le kellene mondania, s ezért, nem tartva vissza a kilátások által, melyeket előtte József nádor pártolása nyitott meg, rövid szolgálat után letéve vizsgáját, mint ügyvéd lépett fel, azon meggyőződésben, hogy azt, mi mérsékelt igényei mellett szükséges, könnyen megszerezve ez úton, a jogtudományban is, melyet még mindig fő-feladatának ismert, legjobban haladhat előre. 8 mi ezt illeti, reményei teljesültek is. Magán és büntetőtörvényeink hiányai az ügyvédi gyakorlat közben még világosabbakká váltak előtte. A