Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

210 SZALAY LÁSZLÓ. ben a jelesbek valának, egyenlő buzgósággal folytatták tanulmányaikat, de azokban a felszínnél nem hatottak mélyebbre: addig ő, a mathematikai és természettudományokhoz nem mutatva semmi hajlamot, minden tehetségeivel csak azon tudományokra vetette magát, melyek az emberi szellem s a társadalom fejlődésével foglalkoznak; s mig mi iskolai könyvünket tanultuk, s nálánál fényesebb vizsgákat adtunk, addig ő Kant, Fichte, Schellinget, a régi és ujabb kor nagy történetíróit, s később Savigny és más jogtudósok hires munkáit tanulmányozá, oly kitartással, minő ily ifjúban ritkán található. 0 vala tudósunk, s ha a példát nem követtük is, és zajosabb örömeinket könyveinkkel nem cseréltük fel: benne tanultuk szeretni a komoly tudományt, s általa ismertük meg az összeköttetést, melyben a tudomány azon törekvésekkel áll, melyek akkor ifjú sziveinket lelkesiték, főkép miután e törekvések czélja megváltozott, s előttünk új, nagyszerűbb kilátások nyíltak. Mert, habár az 1825-iki mozgalom tisztán hazafiúi vala, és csak a régi alkotmány fentartását tűzte ki czéljául: kétségtelen, hogy mindjárt az országgyűlés után Széchenyi nagy szelleme, mely a reformot sürgeté, mind inkább nagyobb körben gyakorolta befolyását; s ki például a hatásra emlékezik, melyet Veszerle előadásai a franczia forradalom történetéről már 1828-ban az ifjúságra tettek: az nem vonhatja kétségbe, hogy a democratia szellemének első fuvalmai már akkor átlengék e hazát. A reform - törekvésekben még kevesen vettek részt, czéljaik még korlátoltak, bizonytalanok valának; de hogy e törekvések léteztek, nőttek, terjedtek, az tagadhatlan. Csak alkalom kellé, hogy teljes