Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZALAY LÁSZLÓ. 209 eredményeit rakta le, az meg fogja vallani, hogy 16 éves ifjú, ennyire határozott, tiszta nézetekkel az irodalomról, talán még soha sem lépett fel. Nem feladatom, hogy az egyes költői művekről szóljak, melyek bár később jelenve meg, Szalay fej­lődésének ezen korszakából származnak. Nézetem most is az, hogy a Bimbók, Alfonz levelei, s Fridrich és Katt kevesebb méltánylást találtak, mint mire, főkép irodalmunk akkori állásában, méltók valának. 0 maga azonban soha e műveknek fontosságot nem tulajdonított, s mint fiatalságának emlékeit tekinté azokat, melyek nem belbecsök, de az által nevezete­sek, a mire emlékeztetnek; sőt még akkor is, midőn e műveket irá, szellemi tehetségeit más feladatok foglalták el. Az iskolai rendszer, mely szerint neveltettünk, számos hiányai mellett azon nagy előny nyel birt, hogy az ifjút, mielőtt a jogi, hittani vagy orvosi pályára határozá magát, a bölcsészeti karban a tu­dományok különböző ágaival ismerteté meg, melyek­nek az életben közvetlen hasznát nem vevé, de melyek által látköre tágult. Igen kevés és hiányos vala az, mit ezen úton a philosophia, történelem és természettudományokból tanultunk; de maga az, hogy e tudományok küszö­bén átlépve, egy futó tekintetet vethettünk gazdag­kincseikre, nagy befolyást gyakorolt fejlődésünkre; s ha a hatást tekintjük, melyet egyes tanáraink, fő­kép Horvát István, az egész fiatalságra gyakorolt, senki ezen rendszernek e tekintetben nagy előnyeit nem vonhatja kétségbe. Mint másokra, úgy e tanulmányok nagy hatást gyakoroltak Szalayra is, csak hogy itt is, mint iro­dalmi törekvéseiben, máskép. Mig azok, kik körünk­Eötvös. Emlékbeszédek. 14

Next

/
Thumbnails
Contents