Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZALAY LÁSZLÓ. 207 Az 1825-iki mozgalom tisztán alkotmányos, a szó legszorosabb értelmében conservativ vala. A végzet különös kedvezésének tekinthetjük, hogy az alkotmányos vita oly kérdések körül forgott, melyek gyakorlatilag csak a népet illették, s hogy a nemesség, midőn adómeghatározási és katonaállitási jogát védé, a népnek érdekében szólalt fel. De a vita azért mégis egyedül a történelmi jog alapjain folyt. Az újabb kor demokratikus irányainak nem volt abban semmi része. Egyesek mélyen fájlalva az országnak hátramaradását, belátták okait. Hisz Nagy Pál, ki a nemzetet már 1807-ben figyelmezteté a nagy igazságtalanságra, melyet elődeinktől örököltünk, az alsó táblának tagja volt 1825-ben is, és Széchenyi István akkor foglalta el helyét a felső házban; de a törvényhozóknak többsége, s a nemesség, melyet képviseltek, nem osztozott e nézetekben, s ha az 1825-diki országgyűlést az 1791-kivel összehasonlitjnk. e tekintetben inkább visszalépést találunk. Fentartani alkotmányunkat, mint azt az ősöktől öröklöttük: ez vala akkor czélja minden törekvéseinknek , s innen van, hogy a két évnél tovább tartott országgyűlés erős politikai pártok alakulásához nem vezetett, s hogy midőn az a legnagyobb, vagy legalább a legújabb sérelmek orvoslása után eloszlott, az országot politikai tekintetben csaknem egészen előbbi helyzetében találjuk. Annál nagyobb volt ezen időszaknak hatása más tekintetben. Midőn a nemzet, históriai jogait védelmezve, múltjára tekintett, s letűnt szebb napjait a jelennel összehasonlitá: szivét fájdalom töltötte el, s mit abban legkeserűebben érzett, az nem külső állásának sülyedése vala.