Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 191 Reguly — mint a nyugoti finnek között tett utazása alatt irt leveleiből látjuk — évekig- foglalatoskodott e gondolattal. Egy távol, talán elérhetetlen czélként állt az lelke előtt, mely őt magához inté, melyre gondolva minden bajai között új törekvésre lelkesedett. Most e czél előtte állt, tisztán, egész nagyságában, kezében tartá az eszközöket, melyek annak elérésére kivántattak, s bámulhatjuk-e, ha felejtve minden egyebet, csaknem ember feletti erélylyel haladott feléje, s Szibéria pusztáin a Pelim s Tapszija mocsárai, vagy az Ural sziklabérczei között megelégedettnek, sőt boldognak érezé magát, felejtve a terhet, melyet viselt s csak azt tudva, hogy a tudomány gazdag kincsét hozza magával. Nem követhetjük őt útain. — Elfoglalva nyelvészeti dolgozatokkal, Reguly az Urálon, Szibériában s a Volga mellett tett utazásai alatt naplóját nem folytatá; a munka, melyben utazási tapasztalatait a nagyobb közönséggel megismertetni akarta, nem is kezdetett meg, s igy számos jegyzetein kivűl, melyek e tárgyra vonatkozólag philologiai dolgozatai között szétszórva találhatók, csak egyes levelei maradtak reánk: de ha a roppant területet tekintjük, melyet beutazott, s a gazdag tudományos anyagot, melyet utazása alatt gyüjött, s melyet az Akadémia kézirattárában letett irományai foglalnak magokban, ha látjuk azon földabroszt, melyet a pétervári geographiai társaság felszólítására kidolgozott, s mely a szélesség 58—70, a keleti hosszúság 72—89 fokai között elterjedő teriilet részletes leírását adja, feljegyezve több mint ötszáz helyiséget, ezeknek egymástól távolságát, a külön népiségek, a földmívelés, marhatenyésztés és erdőségek határvonalait, az Ural minden ágainak irányát az egyes kúpok elnevezésé-