Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

192 REGULY ANTAL. vei, s a nagyobb s kisebb folyók s hegyi vizek menetét, s ha meggondoljuk, hogy Reguly a tudomány e gazdag anyagát maga gyűjtötte, nem buzdítva senki által törekvéseiben, nem segítve senki által s nélkülözve még azon tudományos eszközöket is, melyeket geograpliiai méréseknél mások elkerülhetetleneknek tartanak: akkor valóban bátran elmondhatjuk, hogy kevés ember élt, ki tiszta lelkesedésből s a tudomány iránti szeretetből az övéhez hasonló áldozatokra határozta el magát, s hogy alig találunk egyet, ki ily nehézségek között, s annyira elhagyatva, hasonló eredményeket mutathatna fel. Reguly bevégzé feladatának nehezebb részét. A mit az ifjú lelkesedése pillanatában elhatározott, azt kivitte minden akadály, minden nehézségek daczára, s ha meggondolatlan volt az igéret, melyet a stokholmi könyvtárban Arvindsonnak adott, hogy életét a finn-magyar kérdés megfejtésére szenteli, vagy legalább az adatokat, melyek annak tisztába hozására szükségesek, megszerzi, ó' dicsőén beváltotta szavát. Bejárta a roppant földterületet, melyen e népek a világtól felejtve laknak, Szibéria pusztáin és az Ural csúcsai között keresve fel a nagy törzsnek egyes ágait, mig a permi finnek kivételével egy sem maradt, mely között nem élt, melyet személyes érintkezésből ne ismert volna. Tanulmányozta nyelvüket, szokásaikat, életnézetüket, ott, ,,hol — hogy saját szavaival éljek — nyugat felé az Ural sziklafalak, éjszak és délnek ingoványos lakatlan vidékek által minden idegen befolyástól védve e népek régi eredetiségükben megmaradtak, s napjaik korlátlanul, könnyen s belső nyomás nélkül folynak le, s az ősök erkölcseihez való hív ragaszkodás a régi élet formáit szerencsésen fentartotta," s ott, „hol a vadak és halak