Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

186 REGULY ANTAL. gyenge egészségével oly fáradságot s nélkülözéseket birt el, melyek alatt a legerősebb organismus leroskadott volna. Ezen egész utazása alatt, mint többször mondá, — megelégedett, emeltebb hangulatban érzé magát. Minden nap új tények fedezésére adott alkalmat, minden ily tény meggyőződése szerint közelebb liozá öt czéljálioz. — Mint a bányász, ki előtt a gyenge arany-ér, melyet gyanítva munkájához fogott, mindig gazdagabbnak mutatkozik, mint az utas, ki előtt kilátása minden lépéssel tágul s nagyszerűbbé válik, dolgozik s halad, s tudva, hogy czéljálioz közelit, nem érzi fáradságát: ilyen vala ő. Erezé, tudta, hogy nem hasztalan fárad. — Mi lelkében egykor mint homályos sejtelem élt. azt tapasztalásai meggyőződéssé emelték, miről egykor ábrándozott, azt most száz ténynyel igazolhatá. Eddig a magyar s finn népek rokonsága mellett csak a nyelvrokonság hozatott fel. Valamennyien tapasztaltuk az ellenszenvet, melylyel ez állitás hazánkban fogadtatott, hogy a magyar s finn nép közös eredetű. Az idő nem fekszik távol tőlünk, midőn, a ki e tudományos tétellel fellépett, csaknem hazafiságtalansággal vádoltatott. Mintha a történelem nem bizonyitaná be világosan, hogy minden nép, mely most magasan áll, csak sok nemzedék fáradozásai és századokig tartó küzdelem után érte el jelen állását: nemzetek is őseiknek nagy tetteikben szokták keresni nemességöknek jelét, s valóban nem bámulható, ha a magyar, kinek ős történetét a monda Etele népeivel kötötte össze, a rokonságot visszautasította oly népekkel, melyek létöknek a történelemben oly kevés nyomait hagyták, mint a finnek. Mit a bvzanti s nyugoti irók a magyar népről, midőn Európa szin-