Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 187 helyén megjelent, feljegyeztek, annyira különbözik attól, mit Lapponia jelen lakóiról tudunk, só't mit azokról az éghajlat viszonyainál fogva a legtávolabb múltban is feltehetünk, hogy Sajnovics állitása már a túlzás miatt is, melylyel az fellépett, midőn híres értekezése „Demonstratio idioma Hungarorum et Lapponum idem esse" megjelent, nemcsak a közönségnél, de még tudósaink között is kevés pártolót találhatott s a tudós külföld mindig inkább elterjedő' véleménye, mely a magyar-finn rokonság mellett nyilatkozott, sokak által csak azon rosz akarat s kajánság jelének tekintetett, melyet főkép szomszédainknál néha tapasztalnunk kell. Maga Reguly — mint nékem többször mondá - - még a nyugoti finnek között tett utazása után sem volt egészen meggyőződve, s ha a nyelv rokonsága iránt kételyei nem lehettek is, a fajrokonságra nézve feltartá azokat. Az ázsiai finnek, főkép a vogulok között szerzett tapasztalásai eloszlatták e kételyeket. Mióta Vszevolodo-BlagodackibanaSzoszva és Jvdel vizei között, Európától az Ural havasai által elzárva, a vogulokkal megismerkedett s hív követjének, a vogul Baktyár kiséretében e nép nagy tartományának szétszórt lakosaival érintkezésbe lépett, kételyei megszűntek. — „E népnek rokonsága a magyarral (mint Báerhez már e helyről intézett levelében írja) minden kétségen felül áll" s a mód, melylyel részint már azon, részint későbbi leveleiben a vogulokról szól, mutatja, hogy nem az utas kíváncsisága, vagy tudományos érdek, hanem a legmélyebb rokonérzet az, mi őt e néphez köti, „mely az idegennek talán kellemetlen formák alatt emberiebb s romlatlanabb természetnek nyomait viseli magán, mint