Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 185 nehéz volna" — igy ir Toldy Ferencz tudós társunkhoz intézett egyik levelében. •— „Egy füstös jurta zugában meghúzódni, iramszarvas bőrén hálni, vizben fó'tt vagy szárított halat enni, só és kenyér nélkül folyvást, s változás nélkül, oly feltételek, melyek finomabb szokásainkkal ellenkeznek, sőt rövid időn elviselhetetlenek lesznek. Csak oly ember, kit valamely eszme iránti lelkesedés vezérlett oda, kinek ez új világ, mely sok évi óhajtásainak czélja volt, szellemi szükségek gazdag kielégítését nyújthassa: csak oly ember felejtheti el azon anyagi Ínséget, mely ott körülveszi, s érezhet megelégedést, sőt boldogságot." Soha talán nem élt egyéniség, ki mindazon tulajdonokat, melyek utazóban szükségesek, nagyobb mértékben egyesitette volna magában, mint ő. Ha naplóján átmegyünk, melyet, fájdalom, csak a nyugati finnek között tett első utazása alatt vezetett kellő pontossággal, minden lapon a legérdekesebb észrevételeket találjuk. A nép jelleme és szokásai, szellemi s testi egyénisége, az éghajlatnak befolyása az erkölcsökre, s ezeknek hatása állapotjaikra, figyelmét semmi nem kerülte ki. Az országok geographiai fekvése, s az egyes növény vagy állat, melyet talált, a népeknek múltja, melynek nyomait hagyományaikban és dalaikban kereste föl s az egyes családok élete, az élő nyelv s rég eltűnt nemzedékek sírhalmai: nem volt semmi oly csekély, mi őt nem érdeklé, s mit azon finomsággal, melylyel a legapróbb részletek észlelésére birt, nem tanulmányozott, és semmi oly nagy, mi figyelmét kizárólag lekötheté s bámulhatjuk-e, ha ő, ki ezen tehetségeinek most jutott tiszta öntudatához, s azokat egész kiterjedésükben gyakorolhatá, magát ezen utazása alatt jól érezé, s