Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

184 REGULY ANTAL. nyelvéből, melyek mint tájszólások maradnak fel, s a nyelv szabályaiból ki nem magyarázható sajátságaik által a nyelvbúvárt figyelmessé teszik, hogy itt egy idegen elenyészett nyelv s nemzetiségnek romjain jár. Csak ha a rokonság a nyelven kivűl, mely által arra figyelmeztetünk, más tények által világosíttatik fel, csak ha a népek phisikai typusa és szellemi hajlamai, melyek a nyelvnél állandóbbak, a philologia észrevételeit támogatják s a történet adatai azzal ellentétben nem állnak, akkor szólhatunk némi biztossággal, s ez oka, melyért a népek eredetének kérdése soha szobatudósok által tisztába hozatni nem fog. Nem elég, hogy multjokat ismerjük, nem elég, hogy sirhalmaikat hányjuk fel, s mindent tudjunk, mit régi irók a scythák, párthusok és túrán népeiről följegyeztek. E tanulmányokon kivűl még más kell. Az, hogy az élo nemzettel érintkezésbe jöjjünk, hogy ajkairól halljuk hagyományait, költészetét, hittanát, s igy intuitio által szerezzünk magunknak bizonyosságot az iránt, mire nézve a tudomány kételyeinket soha sem oszlathatja el. — S Eeguly, ki utazásában főkép ezt keresé, elérhette volna-e czélját, ha mint az orosz kormány küldöttje kényelemmel és a hatalom pártfogása alatt utazza be a vogulok földjét? de épen ezért megfosztva a bizalomtól, melylyel e nép hozzá közelitett s eló'tte kitárta azt, mit a gyűlölt oroszok s még inkább gyűlölt hittéritőik előtt .szorgosan titkolni szokott. íteguly érezé ezt, és azért sem azon anyagi szenvedések, melyekkel az útazás e zordon éghajlat alatt jár, sem elhagyottsága lelki erejét, sőt vidorságát nem törheték meg. „Az e vidéken divatozó életmódot bárkinek, kit csupán szükségesség vagy kötelesség vet oda, tűrni