Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

178 REGULY ANTAL. akadémia segedelmével teheti, elzárva látta maga előtt. Reguly eljárása kétségenkivül nem vala ildomos. Ha jobban ismeri az embereket, tudhatta, hogy az eszméknek hatása nem annyira szépségöktől s nagyszerűségüktől, mint azon módtól függ, melylyel a közönséget irántok lelkesítni tudjuk s nem kellett volna visszautasitnia barátainak azon tanácsát, hogy vállalatáthírlapi czikkek által a küzönséggel megkedveltesse; haj óbban ismeri akadémiánk helyzetét, sejdíthette volna, hogy az nem rendelkezik oly forrásokkal, hogy az általa is fontosnak ismert vállalatot kellőleg segithesse, s a hazából jött kedvezőbb hírekre nem kellett volna visszautasitnia azon biztosabb támaszt, melyre a pétervári akadémiától csaknem biztosan számolhatott, de ezen hibák Reguly egyéniségének legnemesebb s azon tulajdonaiban gyökeredztek, melyek őt e pályára vezették. Nagyot, az optimismusnak egy bizonyos adaga nélkül véghez vinni nem lehet. A remény azon erő, mely által haladunk, s ha Reguly azok közé tartozik, kik mindig helyesen számítva, minden lépésre csak ükkor határozzák el magukat, midőn annak sikeréről nyugodt megfontolás után meggyőződtek, oly nagyszerű feladást bizonyosan soha nem tűzött volna ki magának. Reguly most sem mondott még le minden reményről, s miután az akadémia határozatából meggyőződött, hogy vállalata részvétre talált, levelekben kérte barátait, hogy a pétervári viszonyainak rendezésére szükséges pénzt a hazának egyes tehetősb fiainál kölcsönképén szerezzék meg, hogy ő legalább azon segedelmet, mely neki az akadémiától igértetett, egészen utazására fordíthassa. De miután ezen levelei is siker nélkül maradtak s végre ez utolsó kilátás,