Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 177 valóm mozgásban van, alig tudom gondolataimat rendezni: Most tehát az akadémiának egy varázs ütése által, orosz utazó candidatusból magyar útazóvá vagyok átvarázsolva. Hála istennek, hogy már csakugyan mint magyar utazhatok és ismét szorosabban vagyok hazámhoz csatolva, A szív élénkebben dobog, a lelkesedés mélyebb és hatalmasabb, ha a hazáért dolgozhatunk, mint ha ettől megvetve, csak saját ösztönünk kielégítésére, mint külföld zsoldosa fél tűzzel járjuk utunkat. Nem tudom, hogyan gondolkoznak otthon, de nekem eleinte, különösen mig Demidoffal folyt az értekeződés, mert az itteni akadémikusok ajánlata kétségkivül megtisztelő volt, lealázónak tetszett egy ily fontos nemzeti kérdés megoldásáért idegeneknek koldulni, s hogy a nagyherczegnénél azt kellé mondaniok: eszközölje fenséged, hogy a magyarok kipuhatolhassák ős rokonaikat! pártolja azt a fiatal embert!" Ki olvashatja e sorokat meghatás nélkül, főkép ha eszébe jut, hogy a mi által magát Reguly oly boldognak érezé, azon tudósításban állt, hogy az akadémia 1000 forint segedelmet, ezt is két részletben s ha majd a pénztár állapotja engedi, rendelt számára, azaz oly összeget, mely ha kezéhez jön is, azon adósságok letisztázására sem lenne elégséges, melyekbe a szárazföld legdrágább fővárosában töltött hosszú idő alatt merült, s ha annyi tapasztalások után alig foghatjuk meg csalódását, ki nem osztaná a fájdalmat, melylyel mindent nyugodtabban meggondolva azon meggyőződésre kellé jutnia, hogy az akadémia által vállalata iránt mutatott nagyobb részvét helyzetére csak azon hatást gyakorolta, hogy határozatától, melylyel Sjögren ajánlatát elfogadta, visszalépvén, most azon kilátást is, hogy ázsiai utazását a pétervári Eötvös. Emlékbeszédek. 12