Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

176 REGULY ANTAL. irántam? több szorgoskodással már rég Szibériában lehetnék stb. stb. Sok igaz van a dologban, de ezek az urak engem nem értenek. A ki csak kenyeret keres, annak mindegy akárhonnan jön az. De abból, hogy hazámért akarok Szibériába útazni, következik-e, hogy más ország kedvéért is szívesen tehetem azt? Ha csak kenyeret keresek, nem szerezhetem-e kellemesebb módon, mint Szibériában ? vagy talán azt mondhatni: ha idegen pártolással viszem ki a dolgot, annál nagyobb az elismerés, annál nagyobb érdemem? így nincs kedvem Magyarországért érdemet szerezni, és mit érne nekem az elismerés, ha azt kellene magamnak mondanom: ez az ország gyenge; megelégedését, örömét nyilvánítja, hogy vállalatomat idegen segedelemmel kivittem, de ön maga annak eszközlésére tehetetlen volt. -— Igen, ha hazám szegény kis ország volna, mely más hatalmasnak kegyelemkenyerét eszi, s az élet bajaitól nyomva, szellemi fellengzésre nem alkalmatos, — akkor nem lehetne ellene panasz; de az ország nagy és gazdag, a nép szellemi s nemzeti újjászületése ragyogó korszakát éli, és ezt a vállalatot, melynek becsét a külföld is elismeri, segedelem nélkül hagyja, s kész tőlem ily koldusáldozatot fogadni el." E sorok tisztán fejezik ki Reguly érzéseit s megmagyarázzák a könnyűséget, só't örömöt, melylyel azon biztos és sokkal fényesebb kilátásról, hogy utazását a pétervári akadémia kiküldetéséből teszi meg, lemondott, mihelyt hírét vette, hogy akadémiánk gr. Széchenyi elnöklete alatt 1842-iki nagy ülésében ügyét újra felvéve, átázásának költségére valamivel nagyobb segedelmet rendelt. „Levelök — igy ir az erről vett tudósításra vonatkozólag — levelök új életet öntött belém. Egész