Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

172 KEGULY ANTAL. köszönje s nemzetünk igy kivívja magának azon egy dicsőséget, melyet eddig nélkülöz, hogy az emberi nem eszmekincsét gazdagitá; ezen gondolat lelkesité öt s mig feladatát ekként fogta föl, mig magát egy nagy nemzeti érdek képviselőjének tekintlieté, követve népe jobbjainak részvéte által, addig minden fáradság, minden nélkülözés könnyűnek látszott. — De mintán hetek s hónapok multak s a várt segedelem helyett minden levél, melyet a hazából vett, egy-egy reményét semmisité meg, miután honfitársaitól elhagyatva, elfeledve érezé magát, s nem vigasztalhatá magát többé a gondolattal, hogy a mit szenved, azt hazájáért szenvedi, s általa segitve nagy feladatát be fogja végezhetni, akkor bizodalmával elenyészett az erő is, melyre szüksége volt. A lelki küzdelmek s szenvedések, melyeken keresztül ment, végre niegronták egészségét is, s ő, ki a nyugoti finnek között tett utazása alatt erejét csak nőni érezé, s egy évnél tovább szakadatlan folytatott tanulmányai alatt elfáradást nem ismert, lelki s testikép betegnek érezte magát. „Leestem egemből", igy ir szüleihez: „olyan vagyok, mint a paradicsomból kiűzött, barátaim minden jóságukkal sem birnak megörvendeztetni. Nyugtalanság, elégedetlenség, életuntság fognak el gyakran. Majd vértódulások kínozzák szegény fejemet. Néha szinte eszméletlen állapotban heverek s nem vagyok képes összefüggőn gondolkodni." Kevéssel azután, hogy e sorokat irta, Péterhofban, hová egészségének helyreállítására a fővárosból vonult, ideglázba esett, s a szerető gond, melylyel Balugyánszkyné férjének elhagyott honfitársát anyaként ápolá, megtarthatta életét, de nem adhatta vissza egészségét.