Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

170 REGULY ANTAL. Maga a népek rokonsága — s mint mondám Reguly ennek meghatározására a nyelvhasonlitást csak egyik eszköznek tekinté, — maga a népek fajbeli rokonsága csak annyiban birt előtte érdekkel, a mennyiben az egész emberiség kifejlődésére világot vet, s így természetes, hogy tanulmányait nemcsak a finn, nem is csak az ural-altaji népcsaládra, hanem egész Ázsiára terj észté ki, beléfoglalva mindent, mi Khinától és Szibériától Persiáig s a Pontusig, az e határok közt fekvő népek egykori költözéseire, nyelvökre, mivel tségökre, s egymásközti viszonyaikra vonatkozik, ide értve még e népek vallását és költészetét is, mely azoknak kifejlődésére nagyobb hatást gyakorolt, s rokonságuknak biztosabb jele talán, mint nyelveik. — Hogy e tanulmányok kimerítők nem lehettek, azt könnyen beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy azokra, mikre egy hosszú emberélet elégtelen, mindössze két évet fordított, ép oly bizonyos azonban az, hogy kiterjedt ismeretei által, melyeket kellő rendszer nélkül szerzett, s melyeknél sokszor a szükséges összefüggés hiányzott, látköre tágult, s nézetei tisztábbakká, határozattabbakká váltak. S ő mag-a érzé ezt. Nincs semmi, mi az embert apró hiúságtól jobban megoltalmazná, mint egy bizonyos czél felé irányzott nagy ambitio, és ezért Reguly jól tudta, mennyi hiányzik még, hogy magát feladatához kellőleg előkészülve mondhassa, de érzé azt is, hogy halad, s e meggyőződés az, a mitől tudományos pályán megelégedésünk függ. Soha talán fiatal ember több és állandóbb szorgalommal nem folytatta tanulmányait, mint ő. Voltak napok, sőt hetek, melyek alatt szobáját sem hagyta el, lemondva még a társas élet örömeiről is,