Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

BEGÜLY ANTAL. 155 csak akkor tér vissza, ha mind azon adatokat összegyűjtötte, melyek a finn-magyar rokonság kérdésének megfejtésére szükségesek, oly körülmény, melyet kiemelni annyival szükségesebb, minél nagyobb a befolyás, melyet az Reguly törekvéseinek eredményére gyakorolt. Bizonyosan a legritkább esetek közé tartozik, hogy valaki ahoz, mire magát a pillanat benyomásai által elragadtatá, egész életén át hív maradjon. A nagyszerű föltételek, melyeket fiatal korunkban képzelő tehetségünk kitűz, valamint rögtön támadnak, ügy hamar elenyésznek. Hogy e részben kivételek vannak, s hogy oly pályán, melyet húsz éves korunkban csak szivünk választott, minden nehézségek és akadályok daczára végső lehelletünkig kitarthatunk, ezt Reguly megmutatta, de példája még egyet bizonyít s ez az: hogy az ily módon választott pályán, főkép a tudományok körében, teljes sikert aratni nem lehet, s ő maga is jókor sejditeni kezdé azt. Ha van tiszta öröm a világon, ha van boldogság, melyet évek fáradságával megvásárolni érdemes, azt csak az ismeri, ki ifjú erejének teljében egy nagy czélt lát maga előtt, s magát annak elérésére hivatva érzi. Legyen az haza vagy emberiség, hatalom vagy tudomány, csak a ki tehetségeivel egy nagy díjt remél elérhetni, az ismeri azoknak egész becsét, csak a ki életének minden reményeit egy czélnak feláldozni kész, az élvezi egy pillanatra összeszorítva az élet egész boldogságát, s midőn a 20 éves ifjú 1839-ben november 8-án Aboban a finn földre lépett, mint ezen időben irt leveleiből s jegyzeteiből látszik, lelkét azon megelégedés tölté el, melyet a legdicsőbb pályán is csak annak kezdetén találunk, midőn csak még az áldozatokat sejditjük s nem azon csalódásokat, melyek reánk várnak.