Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

134 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. Az akadémiából, melyet alapított, hogy világot terjeszszen a nemzetiségünket feddő sötét fölött, a nemzet tudományos s irodalmi tevékenységének gyupontja vált, melynek fénye most már csak onnan származik, mert azon egyes sugarakat, melyek e hon egén mindenfelől föltűnnek, egy pontban egyesiti. A sors meg nem kimélte a nemzetiséget nehéz csapásoktól, de ezeknek csak az volt hatásuk, hogy a vas mint aczél kerüljön ki a nehéz próba alól; s azon idő helyett, melyről Széchenyi szólt, mondván: hogy egykor talán az akadémia csak ereklye gyanánt fogja őrizni a nyelvet, melyet a magyar egykor legdrágább kincsének tekintett: eljött a nap, melyben e kincset biztosabb kezekben látjuk. A nemzet magára vállalta annak őrzését, szivében s ajkán hordva sajátját, s reánk csak annyit bizva, hogy mi is e kincscsel éljünk, és támogatva azon irodalmi s tudományos intézetek egész sora által, melyek az akadémia mintájára keletkeztek, — a magyar nemzetnek a tudományok körében is azon állást szerezzük meg, mely, mint Széchenyi 1842-ben az akadémiához tartott beszédjében mondá: nemzetiségünket egyedül képes biztositani. A lóverseny s lótenyésztő társulat a gazdasági egyesületet hozta létre, s most az ország minden vidékén, csaknem minden megyében hasonló intézetet találunk, nemzeti iparunk azon ágának emelésén dolgozva, melytől az ország anyagi jóléte mindenek előtt függ. A nemzeti casino mellett az ország különböző részeiben hasonló társulatok léteznek, s alig találunk nevezetesebb helyet, mely a kölcsönös eszmecserének s az által a míveltség terjesztésének ezen hatalmas