Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. 135 eszközeit nélkülözné; s ugyanakkor az anyagi s szellemi érdekeknek minden körében, a társadalmi élet minden fokozatán új meg új egyletek alakúinak, melyek tevékenységben versenyezve, a nemzet általános mívelésének közös munkáján dolgoznak. S vajon, ha azon tudományos s irodalmi intézeteket, melyek az akadémia megalakulása után e hazában támadtak, mások alapitották; ha azon üdvös hatás, melyet gazdasági egyleteink földmívelésünkre gyakorolnak, másoknak köszönhető, s a tevékenység, melyet egyes társulatok kifejtenek, közvetetlenűl másoknak érdeme: vajon közvetve mindezt nem neki köszönjük-e? E hely, hol az általa alapitott akadémia nevében azon egyletek s társulatok képviselőihez szólok, melyek létöket neki vagy legalább azon egyesületi szellemnek köszönik, melyet e hazában ő honositott meg; e város, melynek legdicsőbb emlékeit ő tervezte vagy épitette föl, s melynek jóléteért s fölvirágzásáért ő egymaga többet tett, mint előtte egész nemzedékek, — az egész haza, fölszólalnak érdemei mellett. —A Duna, melynek szikláit megrepeszté, hogy az akadályoktól fölszabaditott folyó a népek békés közlekedésének utál szolgáljon, s a Tisza, melynek árjait erős partok közé szoritá, hogy a pusztitás helyett, melyet előbb okoztak, termékenyitve hasitsák át hazánk áldott rónáit: egyaránt hirdetik dicsőségét. A gőzhajó, ha szines lobogókkal folyóinkon elhalad, s a gőzmozdony, midőn az általa tervezett pályán villámgyorsasággal elrobog, — reá emlékeztetnek. Forduljunk bárhová, tekintsünk bár mit, a mi e hazában 1825-től üdvös történt: Széchenyi nyomaira találunk. Az ő tevékenységének s e nemzet