Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

130 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. egész nemzet élén állt, később oly egészen elhagyatva találta volna magát, mint ő. De elhagyatva mindenkitől, megtámadva eljárása miatt, volt egy, mi e férfiút, midőn magát egészen elszigeteltnek mondá is, a nemzettel összeköté, s ez épen azon érzés, mely nemzetünk közös tulajdona; — s ha Széchenyi e hazáért többet tett, mint bárki más, ezt annak köszöni, mert tudtuk, hogy senki e hazát nálánál inkább nem szereti. Volt idő, melyben sokan, sőt ő maga is a hideg számítás emberének tartá magát; de e tévedésnek oka abban fekszik, mert kizárólag csak egy érzelemnek uralma alatt állva, a pillanat benyomásainak s szenvedélyeinek ellentállni tudott; s miként éltének czélját csak szívével választá: úgy azon eszközökre nézve, melyeket használt, csak belátását követé; egyaránt szenvedélyes, s egyszermind előrelátó szeretetében, kész föláldozni magát minden pillanatban, s mégis folyvást figyelemmel irányozva s méregetve lépteit, hogy a kedves tárgy, melyért lelkesül, veszélynek ne tétessék ki. S épen egyéniségének e kettős, látszólag, ellentétben álló oldala, a lángoló szeretet mellett a hideg számítás, a szenvedély, midőn törekvéseinek fő czélját veszélyeztetve látá, s mégis e csaknem félénkséggel határos ildomosság, melylyel haladási terveiben eljárt: ez az, mi jellemének egyik fővonását képezé; a másik, mely evvel bizonyos összeköttetésben áll, sőt annak kifolyása: azon könnyűség, melylyel helyzetét megváltóztatá, s föltételeinek kivitelére majd politikai elleneivel, majd barátaival fogott kezet a nélkül, hogy valaha működésének fő irányától eltérne, úgy hogy ugyanazon férfiú, kit kortársai, csak a könnyűséget látva, melylyel pártját elhagyá, több-