Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

GRÓF SZÉCHENYI FSTVÁN. 131 ször apostasiával vádoltak, a jövő kor előtt épen a következetesség miatt fog" bámultatni, melylyel hosszú politikai pályáján minden egyes föltételeihez ragaszkodott, Protensként mindig változtatva alakját, de csak hogy azonegy küzdelmet folytassa; s innen van, hogy mig Széchenyi élete, ha egyes lépéseit követve, azoknak összefüggését magyarázni akarjuk, feloldhatatlan rejtélyként tűnik föl: midőn azt mint egészet tekintjük, nyitott könyvként fekszik előttünk, melynek czélja iránt mindenki teljes ismeretet szerezhet magának, s melynek egész foglalatját kevés szavakkal mondhatjuk el. Megkis értem ezt. Ha azon belátás, hogy hazánk csaknem mindenben hátra van, Széchenyit a nagy föladattól, melyet magának kitűzött, vissza nem ijeszté, ennek okát azon meggyőződésben találjuk, hogy a magyar nép még ifjú, s hogy valamint isten e hazát roppant, eddig parlagon heverő természeti kincsekkel áldotta meg, úgy a magyar nemzetben oly erők s tehetségek szunyádnak, melyeknek becsét eddig senki nem ismeri még. Kifejteni istennek ezen nagy adományát mindkét irányban, haladni az anyagi érdekek mezején, hogy e haza Európa legmíveltebb országaival a versenyt kiállhassa, s haladni főleg szellemi kifejlésünkben, hogy a magyar nemzetiség benső becse s értéke által nyerje vissza azon állást, melyet egykor harczias tulajdonai által birt: ez volt a föladat, melynek megoldásától nézete szerint a nemzetnek szebb jövője, sőt fönmaradása függ, s melyet magának kitűzött. E két irány közül a fontosabb, Széchenyi meggyőződése szerint, a nemzet szellemi kifejlése volt. 9*