Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

H a a népek életében nincsen fontosabb pillanat azoknál, midőn közös érzelemtől áthatva nem-1 zeti egységök tiszta öntudatára emelkednek: akkor, tisztelt gyülekezet, a férfiúnak halála, kinek emlékére összegyültünk, időszakot fog képezni történetünkben. A veszteség, melyet szenvedénk, a csapásnak váratlansága, a mód, melylyel az történt, egyenlő fájdalommal tölté a nép minden osztályait, s az ország messze határai között nincsen vidék, a különböző népfajok s vallásfelekezetek között, melyeket az isteni gondviselés e földön egy nemzetté egyesített, nincs oly töredék, mely e közérzületben részt nem vett volna; mintha a kegyes istenség e férfiú nagy érdemeinek azt adta volna jutalmul, hogy azon egyetértés , melynek eszközléséért munkás életén át fáradott, sirja fölött létesüljön, s ő azt örökségül hagyhassa nemzetének. Soha fejedelem, hatalmának tetőpontján, soha államférfi népszerűsége verőfényében nem szállt sirjába, kinek ravatalát több s általánosabb tisztelet környezte volna; s az idegen, ki e napokban hazánkba jő, s a hatásnak tanúja lehet, melyet Széchenyi halála okozott, bizonyosan azon meggyőződéssel tér vissza övéi közé, hogy azon férfiú, kiért egy egész nemzet, tiz évvel miután a közélet pályájáról lelépett, 8*