Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

108 KAZINCZY FERENCZ. zet a balsors csapásait viselte, a dicsőség fátyolával takarja még e nemzet nagy tévedéseit is: csalódnánk, ha fenmáradásunknak egyedüli okát e férfias erényekben keresnők. Voltak népek, hazájokhoz nem kevésbbé hivek, nemzetiségökliöz szintoly lelkesedéssel ragaszkodók, kikből mint Sagunt polgárainak hónából, csak egy örökké dicső, de szomorú emlék tartotta fen magát; s ha fajunk a hasonló végzetet elkerülte, ez csak annak tulaj donitható, mert szilárdan ragaszkodva nemzetiségéhez, mégis soha merev elszigeteltségben más népektől el nem különzé magát. Azon percztől, melyben e nemzet, nagy királya által vezettetve, a nyugati egyház körébe lépett, a régi istenségek oltáraival ledőltek a válaszfalak, melyek közte s más népek között léteztek. Az idegen faj az európai nagy népcsalád tagjává vált, s azon hévvel, melyet távol keletről magával hozott, ragadta meg új hivatását. Történetünk nem más népek életétől különválasztható egész. Egy része, egy lényeges része az az egész nyugati civilizatio történetének, melynek harczaiban legszebb babérainkat arattuk, és ha e hon, mely mint a sokszor ostromlott várfok, pusztító csaták nyomait magán viseli, ingatlanul megállt — s ha e nemzet nem veszett el ily véres csaták után: azt annak köszönheti, mert az összes keresztyénség védfalának tekintetett, s mert oly nép, mely örökkévaló eszmékért küzd, nem dőlhet le még oly csapások után sem, minő a mohácsi vész vala. Férfias honszeretet, de egyszersmind az emberiségközös ügyéért való lelkesedés; hív ragaszkodás saját nemzetiségéhez, de vele együtt eleven érzete annak, hogy az egyes nemzet, csak midőn az emberiség közös