Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

KAZINCZY FERENCZ. 99 Hazánk, mi a nemzetiségnek állását illeti, e század második felében nem különbözött semmiben más országokétól, s a honi nyelv s erkölcsök iránt szinte azon közönyösséget találjuk itt, mely ez egész korszakot jellemzé. Ugyanezt mondhatjuk azon ellenhatásról is, mely e ferde irány ellen végre támadt. S mit hazánkban látunk, csak azon általános mozgalomnak egyik nyilatkozványa, mely a XVIII-dik század alatt Európa mindazon országaiban észrevehető, hol a nemzeti érzés a franczia divat által egy időre háttérbe szoríttatott; hasonló a többiekhez mind az eszközökre, mind eredményeire nézve. Tisztán irodalmi mozgalom, ha annak kezdetét, a nemzet egész életének megújulása, ha annak következéseit tekintjük; mert ki nem ismerné el, hogy, valamint nagy része annak, mi az utólsó hetven év alatt az irodalom s a közélet mezején Európában nevezetes történt, a nemzeti érzés felébredésével összefüggésben áll, úgy közelebb múltunkban nincsen semmi, mi nem ezen forrásból venné eredetét, s nem azon férfiaknak volna köszönhető, kik e nemzetet hosszú tespedés után öntudatra s kötelességeinek érzetére ébresztek, s bizva jövőjében csendes tevékenységek által annak útait előkészíték. Ezen férfiaknak egyike Kazinczy Ferencz. Akár az évek hosszú sorát vegyük, melyeken át egész tevékenységét az irodalomnak szentelé, akár műveinek belbecsét s előadásának varázsszépségét, mely még most is elbájol: összes irodalmunkban kevesen vannak, kiket melléje állíthatnánk. Eltűrésben s férfias szilárdságban, melylyel tizenhat éves korától, midőn első iratát nyomatásban kiadá, csaknem halála napjáig, a börtön falai között 7*