Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

100 KAZINCZY FEEENCZ. s nehéz gondoknak terhe alatt, pályáját folytatá, ő egyedül áll, páratlanul azon befolyásra nézve is, melyet művei s személyisége korának egész irodalmára gyakoroltak. És kortársai között nincsen senki, ki, ha csak tisztán az iró érdemeit tekintjük is, vele a versenyt kiállhatná. S mégis nem ezen nevezetes korszak legkitűnőbb irója az, kit benne tisztelünk. Övé egy nagyobb érdem, egy szebb dicsőség! Ki nem tudja mit értek? Ki nem ismeri azon befolyást, melyet Kazinczy nyelvünkre gyakorolt? Ki nem tudja, hogy ha e férfiút mindazok fölé helyezzük, kik vele versenyeztek, s ó't követve, az irodalom egyes ágaiban talán felülmúlták: ezt azért teszszük, mert ő nem egyes müveket, hanem egy egész irodalmat, egy új életre ébredett nemzetet hagyott maga után, hosszú munkássága által megszerezvén azt, mi az irodalom, mi a nemzet kifejlődésének első feltétele: nyelvet, mely a művészet s tudomány körében előre törekvő nemzetnek alkalmas eszközül szolgálhasson. Hogy azonban Kazinczynak e részben szerzett érdemeit kellőleg méltányolhassuk, szükséges, hogy azon túlzásoktól őrizkedjünk, melyekkel ebbeli tevékenysége mind ellenei, mind némely barátai által jellemeztetett. Voltak, főkép akkor, mikor a nyelvújítás pere első szenvedélyességével folyt, kik azon nézetből indulva ki, mintha nyelvünk Kazinczy fellépéséig ázsiai eredetiségében maradt volna meg, róla úgy szóltak, mintha előtte e nyelvben senki sem újított volna. E tévedés vagy rágalom — mert azokhoz képest, kik azt hirdették, mind az egyik, mind a másik