Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

94 KAZINCZY FERENCZ. helyett, melyet látszólag okozott, termékenységet hágy maga után. Mert a XVIII-dik század az, melyben a nemze­tiségi ösztön eszmévé alakúit, s habár a nagy zaj között, melylyel akkor az uralkodó elvek meg­támadtattak, azon szerény férfiak nemes buzgósága fi­gyelemre nem méltattatott is, kik a Belttol az Adriáig saját nemzeti irodalmuk fölélesztésén fáradtak; s ha­bár még századunk kezdetén senki azon befolyást nem gyanította, melyet ez akkor tisztán irodalmi­nak látszott törekvés már is gyakorolt: jelenleg nincs senki többé, ki tapasztalva azon sebességet, melylyel ezen eszme terjed s a félelmet s reményeket, melye­ket gerjeszt, nem látná át, hogy a nemzetiségi eszme azok közé tartozik, melyek az összes emberiség által hosszabb ideig követendő irány felett elhatározó be­folyással birnak. Vannak, kik a nemzetiségi elv fontosságát többé nem tagadhatva, azt a szabadság és mívelődés egy új veszélyének, haladásunk egy új akadályának tekintik. Fényes jóslatok hirdettetnek: ha majd az irigy­ség, gyűlölködés, uralkodási vágy, mely a népeket most távol tartja egymástól, megszűnvén, a válasz­falak e föld népei között ledőltek, s az egyes nem egy szűk országnak, de az egész emberiségnek él; ha majd a nyelvek különfélesége a tudományok kö­rében a közös munkálódást nem akadályozza többé, s minden eszme azonnal az egész emberiségnek sa­játjává válik; ha majd azon korlátok legyőzésére, melyeket a távolság s az anyagi természet haladásunk elébe gördít, a világ minden népeinek törekvései öszpontosúlnak: mi állhatna ellen az emberiség egve­sült hatalmának?

Next

/
Thumbnails
Contents