Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)
Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz
94 KAZINCZY FERENCZ. helyett, melyet látszólag okozott, termékenységet hágy maga után. Mert a XVIII-dik század az, melyben a nemzetiségi ösztön eszmévé alakúit, s habár a nagy zaj között, melylyel akkor az uralkodó elvek megtámadtattak, azon szerény férfiak nemes buzgósága figyelemre nem méltattatott is, kik a Belttol az Adriáig saját nemzeti irodalmuk fölélesztésén fáradtak; s habár még századunk kezdetén senki azon befolyást nem gyanította, melyet ez akkor tisztán irodalminak látszott törekvés már is gyakorolt: jelenleg nincs senki többé, ki tapasztalva azon sebességet, melylyel ezen eszme terjed s a félelmet s reményeket, melyeket gerjeszt, nem látná át, hogy a nemzetiségi eszme azok közé tartozik, melyek az összes emberiség által hosszabb ideig követendő irány felett elhatározó befolyással birnak. Vannak, kik a nemzetiségi elv fontosságát többé nem tagadhatva, azt a szabadság és mívelődés egy új veszélyének, haladásunk egy új akadályának tekintik. Fényes jóslatok hirdettetnek: ha majd az irigység, gyűlölködés, uralkodási vágy, mely a népeket most távol tartja egymástól, megszűnvén, a válaszfalak e föld népei között ledőltek, s az egyes nem egy szűk országnak, de az egész emberiségnek él; ha majd a nyelvek különfélesége a tudományok körében a közös munkálódást nem akadályozza többé, s minden eszme azonnal az egész emberiségnek sajátjává válik; ha majd azon korlátok legyőzésére, melyeket a távolság s az anyagi természet haladásunk elébe gördít, a világ minden népeinek törekvései öszpontosúlnak: mi állhatna ellen az emberiség egvesült hatalmának?
