Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

92 KAZINCZY FERENCZ. hála mellett, melylyel iránta tartozunk, keblünket ugyanazon érzés lelkesítse, mely őt vezeté, s visszatérve házi köreinkbe ne csak dicsőségének emlékezetét, de azon erőt vigyük magunkkal, mely őt dicsővé tette. Csak ez lehet tárgya beszédemnek. S ha mélyen éreztem elégtelenségemet, midőn az akadémia megbizott, hogy ez alkalommal szónoka legyek, egy volt a mi bátorított, s ez azon meggyőződés, hogy oly férfiúról kell szólanom, kinek, mint az aranynak, a művész szebbítő kezére szüksége nincs, hogy belbecse megismertessék, s oly tárgyról, melynél a gyenge szózat is e hazában nem marad viszhang nélkül. * * * Az emberiség újabb történetében nincsen korszak, mely akár az emberek gondolkozásmódjában történt átalakúlást tekintsük, akár ezen átalakúlásnak minden viszonyokra kiterjedő következéseit, a jelenre nagyobb befolyást gyakorolt volna, mint a XVlII-dik század. Ha benne egyesek egy szebb jövőnek hajnalát üdvözlik, mely után világosság lett a föld felett, s az emberiség előbb nem is sejdített nagyságra emelkedett; mások csak a romokat látva, melyek nélkül nagyobb kifejlődés nem történhetik, átkot mondanak a szerencsétlen század felett, mely -a mi a múltban szép és nagyszerű vala, lerontva, felvilágosodását csak azért adá, hogy a pusztítást, melyet maga után hagyott, tisztábban lássuk. Es csakugyan, ha aXVIIÍ-dik század eredményeit felületesen tekintjük, úgy látszik, mintha még azok