Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-9. szám - A Vegyes Döntőbiróságok itélkezése a trianoni szerződés 239. cikk b) 2. pontja (versaillesi szerződés 304. cikk b) 2. p.) körüli hatásköri vitakérdésekben. 2. r.

51 zes — mondja az itélet — nem deklaratív, hanem konstitutív jellegű („... valeur non pas déclarative mais constitutive..."), amihez hozzájárul még- a trianoni szerződés 62. cikkében (st.-gerinaini 76.) foglalt azon rendelkezés, hogy az S. H. S. állam megtagadhatja a honosságot, hogyha a magyar fél a kérdéses átcsatolt területen 1910 január 1. után. szerzett indigenatust: vagyis a honosságszerzéshez itt még külön állami aktus is szükséges. Végül a szövetséges főhatalmak és az S. H. S. állam között St.-Germainben 1919 szeptember 10-ikén kötött — (kisebbségi) szerződés 3. cikke értelmében az átcsatolt területek lakói az S. H. S. állam honosságát ezen — st.-germaini-szerződés hatálybalépése napján szerzik meg, — ami pedig a versaillesi szerződés hatálybalépése után következett be. Ennélfogva a 304 b) 2. p. alkalmazásának előfeltételéül megkívánt honosság a versaillesi szerződés hatálybalépése időpontjában nem forgott fenn és igy a felperest nem illeti kereshetőség a Vdbsg előtt. Az itt ismertetett határozatokban az a jogfelfogás nyer kifejezést, hogy a 304. b) 2. p.-heli hatáskör előfeltétele az. hogy a honossági minősítésnek a bsz. hatálybalépése időpontjában kellett fenforognia, holott a belga német Vdbsg. határozata szerint a honossági attribútumnak a bsz. hatálybalépése előtt kellett fenforognia. Ez a külső látszat szerint talán homousionhomoiusion jogvita, nagy gyakorlati jelentőségűvé válik azonban, különösen az újonnan alakult államok honosaival való vonatkozásban. Mielőtt azonban a csehszlovák honosokkal való vonatkozásokra rátérnénk, lássuk még a román-német Vdbsg. idevonatkozó judikaturáját. # A román-német Vdbsg (Elnök: Fazy) e tárgybeli Ítélkezéséből a következő jogesetek vannak publikálva: Wildermann c/a Hugó Stinnes és társai (Recueil: IV. köt. 842. o.); Wildermann c/a Ottó Traun (Eec. IV. k. 852. o.); Kirschen c/a Sobotka (Ttec. IV. k. 858. o.). Ezek között az itt első helyen emiitett Wildermann c/a Hugó Stinnes ugy tekinthető vezéresetnek, mert az ezen ügyben hozott döntőbírósági határozatban a vitás kérdés elvi alakban van felállítva és a döntőbirósági állásfoglalás jogászi gondossággal van megindokolva. Az ügy tényállása azonban egyéb nehéz kérdésekkel is komplikálva van. Az alábbi ismertetésből ezek a mellékkérdések ki vannak kapcsolva. A tényállás a következő: Felperes besszarábiai születésű vegyészmérnök; született 1863-ban, vagyis olyan időpontban, amikor Besszarábia — még a berlini szerződés előtt — Romániához tartozott volt. Annak utána, hogy Besszarábia — az 1878. évi berlini szerződés folytán — Oroszországhoz csatoltatott (1878), felperes külföldön végezte tanulmányait, nagyobbára Londonban élt és magát orosznak vallotta. 1912. évben összeköttetésbe jutott Hugó Stinnes-sel, aki felperes vegyészipari találmányai iránt érdeklődött és 1912 aug. 15-ikén közöttük Londonban létrejött szerződés alapján megalapittatott a Deutsche Wildermann Werke Akt. Ges. (DWW) Mühlheim8*