Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-9. szám - A Vegyes Döntőbiróságok itélkezése a trianoni szerződés 239. cikk b) 2. pontja (versaillesi szerződés 304. cikk b) 2. p.) körüli hatásköri vitakérdésekben. 2. r.

52 Len, amely részvénytársaságba felperes apportként ipari szaba­dalmait vitte be, alperes pedig a szükséges tőkét adta. A társa­sági részvények Ys részét felperes kapta és ugyanő a vállalat vezetője lett, amely célból a vállalat székhelyére költözött. Habár orosz honosnak volt ismerve, ennek dacára a háború alatt zavartalanul megmaradhatott állásában. A háború vége felé, 1918 március 5-ikén uj szerződés jött létre peres felek között. Felperes 1 millió 50 ezer márka fejében lemondott szerződési jogairól. Az összeg öt egyenlő évi részletben volt részére fizetendő, amelyekből két részletet már felvett. Felperes 1921 november 28-ikán a Landgericht Berlin II. előtt pert indi­tott az 1918 március 5-iki szerződés megsemmisítése és az eredeti szerződés visszaállítása iránt. A Landgericht a kerese­tet elutasitotta. Fellebbezés folytán a per a berlini Karamer­gericht elé került 1922 jul. 5-ikén. Azon időközben, amig a per másodfokú elbirálás alatt állott, 1923 márc. 24-én felperes az időközben megalakult román-német Vdbsg előtt, a versaillesi szerződés 304. b. 2. alapján — qua román honos — keresetet inditott, amely keresetben — eltérőleg a Landgericht előtt in­dított keresettől — nem visszahelyezést, hanem kártérítést kö­vetel. Ugyanekkor a Kammergerichtnél a fellebbezési eljárás felfüggesztését kérte a Vdbsg által meghozandó Ítéletig. A Xammergericht a felfüggesztési kérelem dacára, a fellebbezést 1923 november 10-ikén elutasitotta. A Vdbsg előtti perben alpe­res 3 kifogást emelt: 1. hatásköri kifogást azon alapon, hogy felperes nem bírt román honossággal azon időpontban, amely a vers. szerz. 304. b) 2. szerinti hatáskör megalapításához szük­séges; 2. mert felperes azon ténye által, hogy a berlini Land­gericht előtt pert inditott, lemondott a Vdbsg előtti kereshető­ségről; 3. mert „res judicata" forog fenn. A Vdbsg először az első kifogást tette elbirálás tárgyává; az 1924 november 6-iki határozat csakis ezzel foglalkozik és ezt minden vonatkozásban tisztázni törekszik. Először azt az elvi kérdést veti fel a hatá­rozat, hogy mely időpontban szükséges, hogy az antant-honos­ság fenforogjon, azon célból, hogy a szerződő ügyfelet a 304. b) 2. alapján kereshetőség illesse? Itt elemzés alá veszi mind­a három időpontot, amely figyelembe jöhetne: a) a. felek közötti szerződés megkötésének időpontját; b) a békeszerződés hatályba­lépésének időpontját; c) a keresetindítás időpontját. Alperes azt vitatta, hogy a hatáskör szempontjából kritikus időpont a peres ügylet megkötésének időpontja; ezzel szemben felperes azt vitatta, hogy a döntő időpont a keresetindítás időpontja. A Vdbsg mindkét peres fél álláspontját mellőzte. A felperesi álláspontot — amelyről elismeri, hogy a rendes bíróságok ille­tékességének elbírálása körül általában irányadónak vétetik — azért tartotta mellőzendőnek, mert a Vdbsgi hatáskör kivételes bírósági hatáskör, amely egyáltalán csak a békeszerződések ál-

Next

/
Thumbnails
Contents