Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-9. szám - A Vegyes Döntőbiróságok itélkezése a trianoni szerződés 239. cikk b) 2. pontja (versaillesi szerződés 304. cikk b) 2. p.) körüli hatásköri vitakérdésekben. 2. r.

52 Len, amely részvénytársaságba felperes apportként ipari szabadalmait vitte be, alperes pedig a szükséges tőkét adta. A társasági részvények Ys részét felperes kapta és ugyanő a vállalat vezetője lett, amely célból a vállalat székhelyére költözött. Habár orosz honosnak volt ismerve, ennek dacára a háború alatt zavartalanul megmaradhatott állásában. A háború vége felé, 1918 március 5-ikén uj szerződés jött létre peres felek között. Felperes 1 millió 50 ezer márka fejében lemondott szerződési jogairól. Az összeg öt egyenlő évi részletben volt részére fizetendő, amelyekből két részletet már felvett. Felperes 1921 november 28-ikán a Landgericht Berlin II. előtt pert inditott az 1918 március 5-iki szerződés megsemmisítése és az eredeti szerződés visszaállítása iránt. A Landgericht a keresetet elutasitotta. Fellebbezés folytán a per a berlini Karamergericht elé került 1922 jul. 5-ikén. Azon időközben, amig a per másodfokú elbirálás alatt állott, 1923 márc. 24-én felperes az időközben megalakult román-német Vdbsg előtt, a versaillesi szerződés 304. b. 2. alapján — qua román honos — keresetet inditott, amely keresetben — eltérőleg a Landgericht előtt indított keresettől — nem visszahelyezést, hanem kártérítést követel. Ugyanekkor a Kammergerichtnél a fellebbezési eljárás felfüggesztését kérte a Vdbsg által meghozandó Ítéletig. A Xammergericht a felfüggesztési kérelem dacára, a fellebbezést 1923 november 10-ikén elutasitotta. A Vdbsg előtti perben alperes 3 kifogást emelt: 1. hatásköri kifogást azon alapon, hogy felperes nem bírt román honossággal azon időpontban, amely a vers. szerz. 304. b) 2. szerinti hatáskör megalapításához szükséges; 2. mert felperes azon ténye által, hogy a berlini Landgericht előtt pert inditott, lemondott a Vdbsg előtti kereshetőségről; 3. mert „res judicata" forog fenn. A Vdbsg először az első kifogást tette elbirálás tárgyává; az 1924 november 6-iki határozat csakis ezzel foglalkozik és ezt minden vonatkozásban tisztázni törekszik. Először azt az elvi kérdést veti fel a határozat, hogy mely időpontban szükséges, hogy az antant-honosság fenforogjon, azon célból, hogy a szerződő ügyfelet a 304. b) 2. alapján kereshetőség illesse? Itt elemzés alá veszi minda három időpontot, amely figyelembe jöhetne: a) a. felek közötti szerződés megkötésének időpontját; b) a békeszerződés hatálybalépésének időpontját; c) a keresetindítás időpontját. Alperes azt vitatta, hogy a hatáskör szempontjából kritikus időpont a peres ügylet megkötésének időpontja; ezzel szemben felperes azt vitatta, hogy a döntő időpont a keresetindítás időpontja. A Vdbsg mindkét peres fél álláspontját mellőzte. A felperesi álláspontot — amelyről elismeri, hogy a rendes bíróságok illetékességének elbírálása körül általában irányadónak vétetik — azért tartotta mellőzendőnek, mert a Vdbsgi hatáskör kivételes bírósági hatáskör, amely egyáltalán csak a békeszerződések ál-