Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 6. szám

43 behelyezést. Minthogy ehhez képest a íőadós tartozása megszűnt, a járu­lékosan kötelezett többi személy is felszabadult. Elvi álláspontjához képest a biróság nem vizsgálta tovább, vájjon az adott esetben volt-e csakugyan üzletátiuházás. — Ebben a döntésben figyelemreméltó, hogy a Vdb. a kérdést érdemben a magyar jog szerint birálta el és a magyar jogot helyesen alkalmazta. Homályos az Ítéletben az utalás arra, vájjon a kérdést nem lehetett volna-e más jogrendszer szerint („by virtue of ony other system of jurisprudence") elbirálni, ha arra a felperes hivat­kozott volna. Nyilván arra céloz a biróság, hogy a felperes nem hivat­kozott oly nemzetközi magánjogi tételre, amely szerint esetleg a magyar jogon kivül más jogrendszer is figyelembe jöhetett volna. Nyitva hagyta a biróság a kérdést, vájjon lehet-e a mellékkötelezettekkel szemben meg­ítélni a Bsz. 231. cikke alá eső követelést, ha az igény velük szemben nem jelentetett be a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalnak? A biróság nyilván egyszerűbbnek tartotta, ha a kérdést érdemben utasítja el és nem kell a bejelentés elkésettsége felöl, vagy a bejelentés hiányának jog következményei felől döntenie. Dr. Szladits Károly. Ezen ügyet a felperes Brandeis, Goldschmidt és társa londoni cég terjesztette a biróság elé az eljárási szabályok 106. szakasza alapján. A követelést eredetileg a Magyar Ön­müvek, Lossinszky Imre és Herczeg Ernő ellen érvényesítet­ték, de 1924 október 15-én a biróság felpereseknek megengedte, hogy belátásuk szerint más alperesek ellen is léphessenek fel. Ehhez képest 1924 november 1-én módosított kereset nyújta­tott be a következők ellen: Magyar Őnmüvek Fémkohó és Vegyipari Részvénytársaság, Lossinszky Imre, Herczegh Ernő, Hegedűs Gyula, Hegedűs Géza és Tőry József. Ezen al­peresek közül Hegedűs Gyula meghalt és hagyatéka képvise­lőinek nem küldetett idézés; ezért feleknek ők ebben az ügy­ben nem tekinthetők. A Herczegh Ernő elleni követelésükről felperesek, az 1925 január 13-án a bírósághoz intézett levelük szerint lemondtak, s 1925 október 12-én a biróság határozati­lag kimondta, hogy a Lossinszky Imre elleni kereset érvénye­sítése hatáskörébe nem tartozik s azt elutasította. A kereset most tehát a következő alperesek ellen irányul: Magyar Ón­müvek Részvénytársaság, (melynek teljes neve, Magyar Ón­müvek, Fémkohó és Vegyipari Részvénytársaság), Hegedűs Géza és Tőry József. Brandeis, Goldschmidt és Társa a Magyar Ónmüvek Fémkohó és Vegyipari részvénytársaságtól követelik a Los­sinszky Imre urnák kölcsönadott pénzösszeget azon az alapon, hogy ez utóbbi a nevezett részvénytársaságra ruházta át azt az üzletet, amit ő, Lossinszky Imre korábban vezetett s hogy a részvénytársaság az 1908. évi LVII. t.-e. értelmében • köte­lezve van a kölcsön megfizetésére. Brandeis. Goldschmidt és Társa a Hegedűs és Tőry alperesek elleni követelésüket arra a kezességi szerződésre alapitják, melyet velük a kölcsön nyújtásának az idején kötöttek. Lossinszky Imre a maga részére, cseh szlovák állampol­gárságára való tekintettel kedvező Ítéletet nyert. i 7*

Next

/
Thumbnails
Contents