Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 5. szám

39 kivétel esete forog fenn. A vdb. azonban ezen kifogást elutasította azon indokolással, hogy a Bsz. 231. cikk 3. pontja szerinti felfüggesztésről csak akkor lehet szó, ha ez általános jellegű volt . . . (General suspension). A vdb. ezen döntései ép oly mérvben méltánytalanok, mint amüyeii inéaiviben ellenkezauek a Bsz. rendelkezéseivel. Hogy méltánytalanok., azt nem kell indokolnom, hiszen könnyen érthető, hogy Csonkamagyarország nem fizetheti Nagymagyarország összes adósságait, vagy azok kamatait, amikor nemcsak a jövedelmi forrásoktól, de az adósságok fedezetéül szolgáló vagyonértéktől is meg lett fosztva. Ez annyira világos, hogy még a Bsz.-t szerkesztő ellenséges hatalmak is beláttak és azon elv alapján vitték keresztül a magyar állam háboruelötti adósságainak megosztását, hogy a fedezett adósságok a lekötött javak értékének arányában, a nem fedezett adósságok pedig az államok teherbírási képességének megfelelően osztandók meg. A hadiadósságok és a bank jegy tartozás tekintetében szintén a territoriális elv nyert alkalmazást. A méltá-nyosságtól eltekintve, tisztán a Bsz. szövegét véve alapúi, sem helytálló iaz indokolás. A Bsz. 186. cikke különválasztja a javak lekötésével biztosított tartozásokat a nem biztosított tartozásoktól, de mindkét fajnál határozottan megjelöli 1914 július 28-át, mint kiindulási időpontot, amely napon fennállott magyar államadósságból mindegyik utódállam köteles megfelelő arányos részt vállalni a fent előadottak szerint. Tehát az 1014 július 28-iki állapot a mérvadó. Sehol sincs oly rendelkezés a Bsz.-ben, amely szerint a Bsz. hatálybaléptéig minden tartozás Csonkamagyarországot terhelné, — sőt a 23Í. cikk 4. pontjában világosan ugy rendelkezik, hogy amikor Magyarország a volt Osztrák-Magyar Monarchia kormánya részéről kibocsátott értékpapírok után kamatokat . . . köteles fizetni ... a fizetendő összeg csak a IX. részben, (különösen 186. cikk) és a Jóvátételi Bizottság részéről megállapított elvek szerint terheli Magyarországot. A 186. cikk függeléke pedig ugy rendelkezik, hogy: „Mindegyik állam, amely a volt magyar kormány valamely adóssági címletéért a felelősséget magára vállalja, felelős lesz ennek a címletnek a jelen szerződés életbelépése óta esedékes és esetleg még ki nem fizetett szelvényeiért és törlesztési részleteiért is." Ebből az „is" szócskából következik, hogy a Bsz. életbelépte előtt esedékessé vált kamatokért is az illető utódállamok ardnjjlagosan felelősek és nem kizárólag Magyarország. Hogy ez a függelék a nem biztosított államadósságról szól, az a tétel helyességét nem érinti. Ugyanezen elveket tartva szem előtt, helytelen a vdb. azon döntése, hogy még 1919 július 1-tőí sem engedi a tei-hek aránylagos elosztását, amikor a Jóvátételi Bizottság már az arányszámokat is megállapította, — hanem kimondja Magyarország 100%-os fizetési kötelezettségét, — természetesen angol fontban. A Jóvátételi Bizottság már a Bsz. alapján lett kiküldve és ennek rendelkezései szerint dolgozott. Mi értelme volna annak, hogy megállapította 1919 július* 1-től az utódállamok részesedési arányát az államadósságokban, ha mégis a Magyar államot kellene felelőssé tenni 100% erejéig ezen időpont után is? * Szó fér az indokolás azon részéhez is, amely kimondja, hogy a 231. cikk 3. pontban emiitett kivétel csak általános felfüggesztés esetén alkalmazható. Ilyen rendelkezés a Bsz.-ben nincs. A 231. cikk 3. pont szerint a már említett kamatokat meg kell fizetni, feltéve, hogy ezeknek a kamatoknak e hatalom állampolgárai vagy a semlegesek részére való fizetését a háború alatt nem függesztették fel. („N'ait pas été suspendu pendant la guerre.") y' W , 6*