Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 5. szám

38 lejárt kamatainak megfizetése iránt perelte be a magyar államot. A vdb. megállapította, hogy a perelt kamatok a Bsz. 231. cikk 3. pontjában megjelölt követelések közé tartoznak és megítélte a követelést, (15 fontot, 6 sillinget és 2 pennyt), azon kamatok kivételével, amelyek az 1919 március 29. és 1920 január 1. közti időben esedékessé vált szelvények után jártak volna, mert a magyar kormánymegbízott állította s az angol kormánymegbízott nem tagadta, hogy ezen szelvények fizetése a háború tartamára felfüggesztetett és a fenti időközben sem magyar, sem angol, sem pedig semleges állampolgár részére fizetés soha nem történt. Indokolás helyett a vdb. utal a North British and Mercantile Insurance Company Limited felperesnek a. magyar állani ellen ugyanezen vdb. előtt indított perében hozott ítélet indokolására (Recueil III. kötet 788. o.). A hivatkozott Ítéletben az angol-magyar vdb. 1924 január 23-án kötelezte a magyar állam alperest, hogy a birtokában levő 1910-es kibocsátású 4%-os m. kir. államkölcsön kötvényeknek a háború alatt lejárt összes kamatszelvényeit váltsa be. illetve ezen a címen fizessen felperesnek 5600 angol fontot — és kimondotta, hogy a magyar állam felelős az emiitett kamatokért a háború egész tartama alatt esedékessé vált szelvények után, — habár a Jóvátételi Bizottság megosztotta ezt a felelősséget az utódállamok között, ideértve Magyarországot is 1910 július 1-től kezdődő hatállyal. Az előkészítő írásbeli eljárásban a magyar clearing-hivatal elismerte a felelősséget az 1919 július 1. előtt lejárt kamatszelvények tekintetében, de tagadta ezt az ezen időpont utáni félévben lejártakra vonatkozólag. A tárgyaláson a magyar kormánymegbízott előadta, hogy a Bsz. helyes értelmezése szerint a jelenlegi magyar állam csak a Jóvátételi Bizottság által megállapított arányban felelős a kérdéses tartozásért.* Hivatkozott a Bsz. 186. cikk 1. pontjára, mely szerint az OsztrákMagyar Monarchiából alakult utódállamok olyan arányban felelősok a volt magyar kormánynak 1914 július 28-án fennállott és vasutak vagy más javak által biztosított adósságaiért, amilyenben a zálogul szolgáló vasutak és egyéb javakból a Bsz. alapján részesültek. Az elosztást a Jóvátételi Bizottság eszközli. Minden állam a biztosított adósságnak csak azon részeért felelős, amelyet a 186. cikk értelmében átvállalt és az egyik utódállam által vállalt biztosított adósságrész cimlettulajdonosai más utódállam ellen semmiféle igényt nem támaszthatnak. A vdb. azonban nem fogadta el ezen érvelést, hanem kimondotta, hogy a 186. cikk idézett rendelkezései csak a trianoni Bsz. hatályba lepte utáni időre vonatkoznak s hogy a Bsz. nem érinti a Magyar Állam, mint nemzetközi jogi személy felelősségét kötelezettségei tekintetében a fentirt időpontig. A magyar kormány azzal is védekezett, hogy egyes a háborn alatt lejárt kamatszelvények beváltását a magyar és a semleges állampolgárok részére felfüggesztették, tehát a 231. cikk 3. pontban emiitett * Feltűnő, hogy a magyar clearing-hivatal és a magyar kormánymeerbizott nem egységesen védekeznek.