Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4. szám

^7 másodfokú ítélettel leszállította a belga bíróság hatáskörét — utalással a versaillesi szerződésre. Erre felperes 1921 július 6-ikán a Vdbsg előtt indított keresetet 424.000 francs kártérítési összeg iránt. Ebben a perben a Vdbsg 1922 április 8-ikán hozott ítélettel kimondta, hogy kártérítési igény nem. peresíthető közvetlenül a Vdbsg előtt, azonban nem utasította el érdemben felperest, hanem az ügyet a clearing-el járás útjára utalta. A clearing-el jár ás folyamán a német hivatal részéről emelt kifogások folytán került az ügy újból a Vdbsg elé. A Vdbsg marasztalta a német államot — a kereseti követelés helyett — 300.000 belga francs kártérítési összeg, valamint ennek 1914 május 30-tól járó 5%-os kamatai és 500 francs költség megfizetésében. Ebhez az ítélethez szó fér — több szempontból is. Az ítéleti indokolás szerint alperes két érdemi kifogást emelt: 1. a kereseti követelés nem tartozik a clearing-eljárás útjára, mert nem clearingképes. A követelés a vers. szerz. 296. cikk, 1. p. (trianoni 231. cikk, 1. p.) alapján érvényesíttetett. Deliktümból vagy quasi deliktümból keletkezett követelések nem e'snek a clearingképes követelések alá, kivéve, ha mennyiség tekintetében is bíróilag jogerősen megállapittatnak; „dettes" alatt csak olyan tartozások értendők, amelyek „résultant de transactions ou des contrats" — amint ez a 296. cikk, 2. p.-ban körül van irva. Habár alperes ezen kifogása nem tekinthető egészen helytállónak, mert kétségtelen, hogy a 296. cikk 1. pontja axköveteléseknek fajilag szélesebb körét öleli fel, mint a 296. cikk 2. pontja: mindazonáltal a Vdbsgi ítéletben foglalt álláspont nem fogadható el. Az ítélet jogértelmezése egészben véve azt az interpretál! v szabályt veszi alapjául, hogy: „ubi lex non distinguit, nec nobis est distinguere"; minthogy pedig a 296. cikk 1. p. általánosságban beszél „dettes exigibles a vaut la guerre"-ről és nem különböztet ezen tartozások keletkezési jogcímei között: ennélfogva a bíró se különböztessen. Ezt a felfogást támogatja az indokolás még azzal, hogy a 296. cikk, 2. p. distinctiv rendelkezéseiből „argumentum a contrario*'-t von le saját felfogása javára. Bármily tetszetős is ez az érvelés — mégsem fogadható el ellenvetés nélkül. Ez az álláspont nem vet számot a clearing-rendszer alapgondolatával. A clearing-rendszer alap-1 gondolata: a pénztartozásoknak állami szavatosság alapján államközi elszámolás utján való kiegyenlítése. Nem minden vagyonjogi követelés, sőt nem is minden pénzkövetelés esik tehát clearingeljárás alá, akkor sem, hogyha az egyébként! feltételek fenforognak is. Az integrál örökrész kétségtelenül vagyoni követelés, vagy tőzsdei árfolyammal biró értékpapírok hagyományozása kétségtelenül vagyonjogi követelés és mégsem esik a clearing alá; vagy pld.: ingatlan haszonélvezeti 4*