Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4. szám

26 térítési igénynek, korábban már a belga-német Vdbsg által is kimondatott. így Pinkers c/a Német állam ügyben- és Pierre Caro c/a Német állam ügyben.3 Ellentétes értelmű döntés a jelen sorok írója előtt egyik Vdbsg részéről sem ismeretes, ngy, hogy ez az elv a Vdbsgok Ítélkezésében megállapodott joggyakorlat („jurisprudencé fixée") gyanánt jelentkezik. (Jegyzet: A konkrét, ügyben felperes amiatt is kártérítéstkövetelt, mert lakóházát és bútorzatát is — amelyeknek tulajdonjoga, előadása szerint felerészben feleségét illette — kénysz-errendszabályok alkalmazásával eladták. Ezek tekintetében az ítélet keltétől számított 2 hónapon belül indítandó külön perre utasíttatott az ítéletben). Angol-német Vdb 1925 március 10-én T. I. Goodinu' c/a Német Állam (Í4Í). sz. (Uccuéi! V. ért. 30. oldal). 6. Automobilbaleset a háború kitörése előtti időből; a sérült belga honos, okozója német honos. Kártérítési kötelezettség — összeg nélkül — a belga bíróság háboruelőtti ítéletével megállapítva; sértett kártérítési követelését a clearing-eljárásban érvényesítette és ezt a vegyes döntőbíróság megítélte. Kiterjed-e a versaillesi szerződés 296. cikk, 1. p. (trianoni 231. cikk, 1. p.) delictum, illetve quasidelictum alapján támasztott kártérítési követelésre? Az ítélet szerint: igen. Megbeszéli: Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. * Az ügy rövid történetét 1.: Kráhl: „A francia-magyar és a belga-magyar Vegyes döntőbíróság" 85. old. Ez az ügy már ismételten foglalkoztatta a belga-német Vdbsgot. Az ügy előzményei röviden a következők: Felperes — Lenöir, belga állampolgár — még a háború kitörése előtt — 1913 január 8-ikán — alperes — Wassermann német állampolgár — autójától okozva balesetet szenvedett Brüsselben. Balesetkára miatt a brüsseli törvényszék előtt indított perében az 1914 május 31-ikén hozott elsőfokú ítélet, alperes kártérítési kötelezettségét elvileg megállapította, de a kártérítés összege kérdésében nem határozott; mindössze 15000 francs ideiglenes kártérítés fizetésére kötelezte alperest. Ez az Ítélet jogerőre emelkedett. A háború után felperes a kártérítés összegére folytatta a pert és a brüsseli törvényszék az 1920 július 6-iki Ítélettel 268.960 francs kártérítésben marasztalta alperest — az ideiglenes kártérítési összeg levonásával. Fellebbezés folytán a brüsseli fellebbviteli bíróság — az államügyészség meghallgatása után — az 1920 december 11-iki 2 Rec. li. füz. 741. old. 0 Rec. 13. füz. 14. old.