Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám

18_ sitá&l ügynök szentendrei lakos. 3. V. M. magyar állampolgár szentendrei ügyvéd, 4. B. M. magyar állampolgár a Salgótarján Rima murányi Vasművek mérnöke alperesek ellen kérve a VDB-ot. hogy kötelezze nevezetteket egyiitl ós egyetemlegesen 75.000 frank megfizetésére, mely összeg a háború előtt Magyarországon birt ingóságainak ellenértékét képezi, vagy ezen ingóságainak visszaadására azon papírokkal együtt, melyek az Íróasztal és egy mahagóni könyvszekrény fiókjaiban voltak, kötelezze egyben nevezetteket az összes költségek viselésére. A Magyar Állam L923 szeptember 29-én adott ellen iratul, B. M. 4-ed rendű alperes pedig 1924 március 17-én, és kértek felperest keresetével elutasítani. W. L. 2-od rendii alperes 1924 április 11-én adott ellen* iratában kijelenti, hogy 5000 svejei frank kifizetése ellenében kész kiadni a birtokában levő ingóságokat,* ezt meghaladó keresetével pedig kérte felperest elutasítani. Duverdier 1924 november 28-án beadott válasziratában felemelte keresetét és kérte, hogy a VDB. kötelezze mind a négy alperest, sőt az időközben elhunyt V. ügyvéd örököseit is egyetemlegesen 150.000 frank megfizetésére az ingóságok elveszése miatt, 6°/()-os kamattal együtt a hadüzenet napjától számítva, kötelezze W. L.-t kártérítésre azon címen, hogy használta és rongálta az ingóságokat s marasztalja alpereseket az összes költségekben. A VDB. meghallgatta az 1925 október 30-án tartót! tárgyaláson Thery József párisi ügyvéd, felperesi képviselőt, Chapuis francia és Kövess Béla magyar kormánymegbízottat és megállapította a következő tényállást: 1914 április 5-én Duverdier kibéreli egy villát Szentendrén, melynek B. 4-ed rendű alperes volt a tulajdonosa. 1914 szeptember havában az események következtében Duverdier kénytelen volt Magyarországról eltávozni és lakásában hagyta minden ingóságát. 1915 április havában B. háztulajdonosi minőségében peri indított Duverdier ellen a bér nem fizetése miatt. A bíróság mulasztási Ítéletet hozott és elrendelte többek között a végrehajtást és az ingóságok elárverezését. Ezen határozat következtében a villában Levő ingóságokat valóban lefoglalták és; azok W. L. 2-od rendű alpereshez kerültek. Jogszabályok: A trianoni Bsz. 235. cikk b) pontja a következőket rendeli: „Abban az esetben, ha valamely cselekménynek vagy alakiságnak a háború folyamján történt elmulasztása követ* A tónyáüóisbóG ivem vehető ki sem az hogy birtokos vagy tulajdonos-e W. L., sem pedig, hogy mi oimen követeli az 5000 év. 'frankot. Valószínű, hogy az illető árverési vevő. 1