Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám
19 kéziében a voll Magyar Királyság területéi] a Szövetséges ás Társult hatalmak valamely állainpólgárára hátránnyal járó végrehajtási cselekményt foganatosítottak, a Szövetséges és Társult hatalom illető állampolgára részéről bejelentett felszólalás a VI. cini értelmében felállítandó V. D. B. elé lesz terjesztendő, feltéve, hogy az ügy nem tartozik valamely Szövetséges és Társult hatalom bíróságának illetékessége alá". Ugyanezen cikk c-pontja szerint: '"Valamely Szövetséges és Társult hatalom érdekelt állampolgárának kívánságára a V. D. B. mindazokban az esetekben, amelyekben az ügy különleges körülményeinél fogva méltányos és lehetséges lesz, a 6-pontban említett végrehajtási cselekménvek által sértett jogok helyreállítását fogja kimondani. Ha a helyreállítás igazságtalan vagy Lehetetlen volna, a V. D. B. a sértett fél javára a magyar kormányt terhelő kártérítést állapithat meg." A Magyar Kormány nem tagadhatja, hogy a Duverdier ellen lefolytatott végrehajtás a 235. cikk b) pontjában körülírt végrehajtási cselekménynek felel meg és hogy ennek oka vala mely cselekménynek a háború folyamán történt elmulasztása volt (lejárt lakbér meg nem fizetése). A V. D. B. nem kutatta azt, hogy W. L. milyen körülmények között lépett a Duverdier tulajdonát képező ingóságok birtokába és használatába. Azon tényt azonban, hogy ;i lefoglalt ingóságok W. L. tulajdonába kerültek azon végrehajtási cselekmén vek következményének kell tekinteni, amely a Duverdier által szenvedett kár tulajdonképeni oka gyanánt mutatkozik. A V. D. B. minden esetre fenntartandónak találja a Magyar Állam visszkereseti jogát W. L.-el szemben, aki az ingóságot jelenleg is birtokolja. A sérteti jogok helyreállítása, vagyis a jelen esetben az ingóságok visszaadása lehetetlennek látszik, mert bizonytalan, hogy hol, mennyiben és milyen minőségben vannak meg tekintettel arra, hogy azokat használhatták. Mindebből következik, hogy az idézett 235. cikk c) pontja alapján kártérítés megállapításának van helye a Magyar Állam terhére, amelyet Duverdiernek kell fizetni azon kár megtérítése címén, melyet ezen utóbbi a végrehajtás folytán szenvedett. A V. D. B. a kártérítés összegének kis/ámításához szükséges adatok birtokában 40.000 frankban állapítja meg azon összeget, amelyet e címen a felperesnek meg kell ítélni. Tekintve, hogy a 235. cikk c) pontja értelmében ezen kárféritési összeg egyedül a Magyar Államot terheli B. alperest ;i perből el kellett bocsátani. Tekintve, hogy felperes kifejezetten visszavonta keresetét 3*
